16.fejezet-Új barátok

Sziasztok! Először is borzalmasan sajnálom,hogy  3 hétig nem volt rész. Ezt minél előbb szeretném is bepótolni. Másodszor pedig szeretném nektek megköszönni a több 10000 oldalmegjelenítést. Nagyon boldog vagyok,hogy sokatokat érdekel az írásom. Remélem még sokáig így is lesz. Nem is szeretném tovább húzni az időt. Itt a 16.fejezet. Komizni,feliratkozni és pipálni ér. Jó olvasást!

U.i.: Boldog nyuszit és a lányoknak sok locsolót! <3 

xxxFanni

Olivér

Mikor megláttam az üzenetet fejvesztve elkezdtem bepötyögni Maykee számát és felhívtam.Kicsöngött.Nem tudtam miről akar beszélni,de rossz elő érzetem volt.Pár másodperc múlva Maykee szólt bele a telefonba.

-Azt hittem már föl se akarod venni.Egy csomószor hívtalak.-esett nekem telefonon keresztül.

-Jó tudom. Mi történt?

-Fanni leesett a lépcsőn.

-Ne is mond tovább 10 perc és ott vagyok.-csaptam le a telefont.

-Mi az haver?-jött oda Ya Ou.

-Fanni leesett a lépcsőn.Bemegyek hozzá a kórházba.

-Mi is  veled megyünk.-jött oda Sziki és Benny is.

-Menjetek srácok.És majd hívjatok,hogy mi van Fannival. Jobbulást neki.-intett mentor apánk.

-Köszönjük Robi.-köszöntem el az ajtóból és sietve a kocsihoz mentem.Gyorsan mindenki bepattant és már indultunk is. Bementünk ahol rögtön megcsapott minket a kórház szag.Megkérdeztem melyik szobában van szerelmem  és gyors léptekkel megkerestem.

Fanni 

Mikor felébredtem éreztem,hogy nem otthon vagyok.A szememet még nem nyitottam ki,de mikor megéreztem a borzalmas kórház szagot, mindent megértettem.A fejem sajgott és a jobb lábam nagyon fájt.Nem volt erőm kinyitni a szemem,de azt megállapítottam,hogy a szobában van bent három fiú. A hangokat nem igazán ismertem fel,de amikor a neveket meghallottam tudtam,hogy az MDC van itt velem.Pár perc múlva nyílt az ajtó és bejöttek.Rögtön Olivér aggodalmas hangját hallottam meg,majd felismertem a többiekét is.

-Mi történt?-kérdezte rögtön Olivér miközben az ágyam mellé húzott egy széket és megfogta a kezem.

-Nem tudom.A srácokkal jöttünk fel amikor nagy zajt hallottunk és megtaláltuk Fannit.-számolt be azt hiszem Dani.Erőt vettem magamon és lassan kinyitottam a szemem.Hirtelen minden szem rám szegeződött.Kicsit megdörgöltem a szemem és felültem.Ekkor észrevettem,hogy a lábam be van kötve ami megmagyarázza,hogy miért fáj.Nem bírtam megbarátkozni a látvánnyal, ezért még percekig azt néztem.Közben a fiúk csendben bámultak maguk elé vagy az én arcomat kémlelték.

-Istenem-szólalt meg Oli olyan halkan,hogy csak én hallottam.

-Shh. Nincs semmi baj.-néztem rá és egy kicsit megszorítottam a kezét.

-Hogy érzed magad?

-A lábam és a fejem fáj, de amúgy minden oké.-küldtem az összes fiú felé egy biztató mosolyt amit szívesen viszonoztak is.-Mi történt?

-Mennyire emlékszel?-kérdezett vissza Sziki.

-Hát arra, hogy elmegyek futni,de megbotlottam.

-Leestél a lépcsőn.-kezdett bele a mesélésbe Dani.

-Na ez rám vall.-nevettem el magam kínosan.

-Megtaláltunk és rögtön kórházba hoztunk.-foglalta össze röviden Boti.

-Hozzunk neked valamit?-pattant fel a székről Benny és Ya Ou egyszerre.

-Nem kell köszi max egy üdítő.

-Srácok lejöttök velünk a büféhez?-nézett végig a társaságon Ya Ou. Persze mindenki ment így kettesben maradtunk Olival.

-Mit mondott az orvos?-törtem meg a csendet pár perc múlva.

-Kisebb agyrázkódásod van így mára bent tartanak megfigyelésre,de ha minden rendben lesz holnap már haza jöhetsz.

Kicsit elszontyolodtam a hír hallatára.Semmi kedvem nem itt maradni. Bár kinek lenne?!Felemeltem a takaróm miközben kicsit arrébb csúsztam az ágyon.Párszor megütögettem a matracom majd Olivérre néztem amiből rögtön megértette mit szeretnék.Befeküdt mellém és összekulcsolta ujjainkat.Mellkasára hajtottam a fejem és hallgattam a szívverését. Pár perc múlva a szemeim lecsukódtak és elnyomott az álom. Mikor felébredtem Oli éppen azt mondta a fiúknak,hogyha akarnak akkor nyugodtam hazamehetnek.ő majd vigyáz rám.

-Neked próbára kell menned.-nyitottam ki hirtelen a szemem.

-De nem foglak itt hagyni.-szögezte le ellentmondást nem tűrően,de  nem adtam fel.

-Egyedül  is el leszek,de azt nem hagyhatom,hogy az én bénázásom miatt ne készüljetek a show-ra.

-Kössünk egyezséget.Most elmegyek próbára,de éjszaka bent maradok veled.

-És addig  itt maradunk veled. Persze csak ha szeretnéd.-ajánlotta fel Maykee.

-Nem kérhetek tőletek ilyesmit. Nyugodtan hazamehettek.-mosolyogtam az MDC-re.

-De mi szivesen maradunk.-válaszoltak 1000 wattos mosollyal.

-Köszi.

-Hoztunk neked valamit.-lépett közelebb Benny és egy csomó kaját rakott az ágyamra. Volt ott minden:chips, gumicukor,csoki,oreo és pár szendvics.

-Csak ilyen keveset hoztál?-néztem rá tettetett csalódotsággal,de senki nem bírta ki és hangos röhögésbe kezdtünk.

-Nekünk lassan mennünk kell.-szomorodott el Oli és komótosan kimászott az ágyból.-Srácok nagyon vigyázzatok rá!

-Igen is.-vágták magukat vigyázzba.A fiúk odajöttek elköszönni majd Olivér is egy hosszú csókkal búcsúzkodott.

-Azért levegőt el ne felejtsetek venni.-nevette el magát Ya Ou miközben felvette a kabátját.A kijelentését egy mosollyal díjaztuk majd Oli a számra nyomott még egy puszit. Miután elmentek a szobába leszállt az a kínos csend ami engem nagyon idegesített.

-Mit csináljunk?-törtem meg végül.

-Mesélj magadról!-húzták közel az ágyamhoz a székeiket.Egy csomó kérdéssel megbombáztak amikre szívesen válaszoltam,majd én kérdezgettem őket.Gyorsan megtaláltuk a közös hangot.Észre se vettük,de csak úgy repült az idő. Hirtelen megszólalt Dani telefonja.Kiment a folyósora és vagy 25 percig telefonált.

-Fanni,nem haragudj,de vissza kell mennem a Corvinra.

-Én is megyek.-pattant fel Boti.-Maykee?

-Én még maradok.-mosolygott rám.

-Köszi fiúk,hogy eddig is maradtatok.-búcsúzkodtam.

-Nincs mit.Reméljük majd átjössz valamikor.-kacsintott Dani. Egy-egy puszival elköszöntek,majd elmentek.

-Na akkor mit csináljunk?-huppant az ágyamra Maykee.

-Passz.Nem sok mindent lehet itt csinálni.

A következő pillanatban egy nem túl szimpatikus nővérke jött be kezében valami kaja szerűséggel. Szúrós szemmel végig mérte Maykeet aki még mindig az ágyamon ült és várta mikor esik le neki mit is akar. Drága Bátori úrnak persze nem esett le így végül megszólalt a nővér.

-Remélem fiatal úr kényelmesen elhelyezkedett.-és közben lerakta a kezében tartott tálcát.

-Ja. Bocsánat.-eszmélt fel Maykee és visszaült eredeti helyére.Alig bírtam visszatartani a nevetést így reménykedtem minél előbb kimegy a "kedves" nővérke.Még párszor körbenézett majd komótosan elhagyta a szobát.Becsukódott az ajtó és kitört belőlünk a nevetés.

-Hogy lehetsz ilyen sötét?!-fogtam a fejem.

-Jól van na. Nem oda figyeltem.

-Hát azt látom.-kuncogtam tovább. Maykee újra a felállt és párszor körbejárta a kis szobát,majd a szeme megakadt a tálcán amit a nővérke behozott. Az arckifejezéséből ítélve látott már jobban kinéző kaját is.

-Hogy eltereljük a gondolataidat arról a förmedvényről inkább gyere együnk egy szendvicset.-tanácsoltam.Visszaült az ágyamra és csöndben megettük a szendvicseinket.De most már a csend nem kínos hanem megnyugodtató csend volt.

-Gumicukrot?-nyújtottam felé a kibontott zacskót.

-Kérek.-mondta és kikapta a kezemből. Kihasználva,hogy én most nem tudok járni gyorsan felpattant és a szoba másik végében termett.

-Héé. Ez nem ér.

-Miért ne érne?-kérdezte gúnyosan. Sajnos nem volt szerencséje,mert mellettem volt még egy zacskóval és  azokkal kezdtem el dobálni. Egyfolytában az arcát találtam el így kinyitotta a száját hátha oda is sikerül beledobnom. Sikerült is. Egyszer. A többi  1000 próbálkozás nem járt sikerrel így egyszer csak azt vettem észre,hogy már minden gumicukor a földön hever. Maykee persze jót szórakozott a bénázásomon.

-Azt hiszem ezt össze kéne szedni.-néztem körbe.

-Nem igazság. Te nem tudsz segíteni.-szontyolodott el. Nem tudom miért de bemászott az asztal alá is. Éppen jött volna ki amikor bevágta a fejét.

-Auu!-jajgatott.Nem bírtam ki és újra elkapott a röhögő görcs.

-Ne nevess! Ez nem vicces.-vágott morcos képet,amiért még jobban nevetnem kellett.Lassan feltápászkodott és odajött az ágyamhoz. Gonosz vigyor jelent meg az arcán amiből már rosszat sejtettem.

-Mire készülsz?-vontam fel a szemöldököm.Kellett nekem ezt megkérdezni,mert a következő pillanatban már meg is tudtam a választ. Elkezdte csikizni a hasam.Pár perc múlva még mindig csikizett, én pedig már sírtam a nevetéstől.Hirtelen kinyílt az ajtó és Olivér lépett be rajta.Már ennyi lenne az idő? Annyira jól éreztem magam Maykee-val,hogy észre se vettem.Olyan,mintha már ezer éve ismernénk egymást.Na de vissza a jelenbe. 

-Srácok én mentem.Jó éjt! Ja és Fanni jobbulást!-kacsintott. Gyorsan felvette a kabátját,egy puszival elbúcsúzott,majd elhagyta a szobát. "Ez mi volt?" kérdeztem magamtól. 

-Szia baba!-jött oda hozzám Olivér és egy hosszú csókkal köszöntött.-Milyen volt a srácokkal?

-Nagyon jó.-mosolyogtam.Az este kellemesen telt,bár soha többet nem akarok kórházban aludni. Megnéztünk egy filmet, hülyültünk,beszélgettünk és Olivér megkért,hogy énekeljek. Először ódzkodtam még a gondolattól is,de aztán sikerült meggyőznie. Miután teljesen elfáradtunk összebújva elaludtunk. Reggel izgatottan keltem fel. Alig vártam,hogy végre haza mehessek. Az orvos még elmondta a szokásos dolgokat: Ne terheljem a lábam, sokat pihenjek stb. majd jobbulást kívánt és már indulhattunk is. Mikor megérkeztünk még mindenki otthon volt.

-Sziasztok!-bicegtem be az ajtón, mögöttem Olivér hozta  a cuccaimat.

-Szia! Hogy vagy?-jöttek oda a fiúk és megöleltek.

-Köszi jól. Nagyon fáradt vagyok úgyhogy elmegyek aludni. Jó próbát srácok.-köszöntem el tőlük és bevonultam a szobánkba. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó és Olivér jött be. Egy puszit nyomott a homlokomra majd kifelé indult,de utána szóltam. 

-Siessetek.-mondtam. Hirtelen megfordult és visszajött,majd egy csókot nyomott a számra.Miután a srácok elmentek nemsokára elnyomott az álom.Mikor felébredtem már két óra volt. Kibicegtem a konyhába és csináltam valami ehetőt. Ebéd után leültem a Tv elé és váltogatni kezdtem a csatornákat,közben pedig azon agyaltam mennyire nem igazság,hogy most semmit nem csinálhatok. Nem találtam semmit ami érdekelt volna így felpattantam,kibicegtem a folyosóra át egy szomszéd lakáshoz. Kopogtattam és vártam.Kinyílt az ajtó és szembe találtam magam Bátori úrral.