15.fejezet-Féltékenység és Jajj

Sziasztok!Két nap késéssel,de megérkezett a következő rész.Remélem tetszeni fog. :) Komizni, pipálni és feliratkozni ér. Jó olvasást!        

 xxx Fanni 

Fanni 

Visszatekintés:

Csodálatos és felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt.

Reggel korábban ébredtem,mint általában legalábbis ezt gondoltam. Lusta voltam felkelni,ezért csak a plafont bámultam és hallgattam szerelmem szuszogását. Egy idő után megérezhette,hogy nézem,mert pár perc múlva kinyitotta a szemét.

-Jó reggelt.-adtam szájára egy  puszit.

-Csak ennyit kapok?

-Milyen kis elégedetlen valaki.-csókoltam meg,de ez se tartott 5 másodpercnél tovább,mert hatalmas erővel kinyitódott az ajtó és Sziki lépett be rajta. Legurultam az ágyról ijedtemben és közben próbáltam eltakarni magam a takaróval.

-Olyan jól tudsz mindig időzíteni.-nevette el magát Oli és közben megnézte jól vagyok-e.

-Értek hozzá.-kacsintott Sziki.-Csak szólni akartam,hogy 15 perc múlva indulunk.

-De még tök korán van.-siránkozott Oli.

-10 óra van. Ne nyafogj hanem készülődj!

-Igen is kapitány!-vágta vigyázzba magát  kis majmom . Mikor Sziki  kiment a szobából a szekrényben kezdtem kotorászni.

-Mit keresel?-dőlt vissza az ágyra.Nem válaszoltam csak kikaptam az egyik pólóját és fölvettem.

-Jól áll. Bár nekem ruha nélkül is tetszettél-mondta és kaján vigyor jelent meg az arcán. Közelebb lépett és megcsókolt. Nem akartam elválni tőle,de mégis eltoltam magamtól.

-Készülődnöd kell.

-Van még öt percem.-kacsintott és közelebb hajolt,de abban a pillanatban megkordult a hasa.Nem bírtuk ki és hangos elnevettük magunkat.

-Inkább menjünk enni.-mondtam még mindig nevetve. Ő is felöltözött és a konyhába mentünk.

-Jó reggelt!-köszöntünk a többieknek.Oli gyorsan reggelizett majd a fiúk elmentek próbára a lányok pedig haza így otthon maradtam egyedül.Nem volt jobb ötletem így kicsit rendet raktam és elmentem vásárolni,mert hála Olikámnak a hűtő megint kong az ürességtől.A nagy hűtőfeltöltő expedíció után fáradtan ültem le a kanapéra és előkaptam a gépemet. Első dolgom az volt,hogy csekkoljam a facebook-m,mert már nagyon régen jelentkeztem be.A fiúk és a lányok is bejelöltek, plusz majdnem az összes x-faktoros.Volt még három név akit először azt hittem nem ismerek,de mikor megnéztem az adatlapjukat rájöttem,hogy ők az MDC. Párszor összefutottam velük a kulisszák mögött,de talán ők voltak az egyetlenek akikkel még nem beszéltem.Mindenkit visszaigazoltam, amikor üzenetem érkezett.Sajnos a rövid beszélgetés után Olinak vissza kellett menni próbálni így rám tört az unalom.Anikóval tök jól összebarátkoztam.Hirtelen fölpattantam és átmentem hozzá.Az ajtó előtt álltam és bekopogtam,pár másodperc múlva egy 1000 wattos mosoly kíséretében Anikó ajtót nyitott.

-Szia!Mizujs?

-Szia!Nem zavarok?

-Nem,dehogyis.Gyere be! Kérsz kávét? Most csináltam. 

-Igen kérek.Köszi.-ültem le az egyik székre.-Hogy vagy? 

-Jól és te?-ült le mellém és a kezembe nyomta a gőzölgő feketét.

-Megvagyok.Bár azon gondolkoztam, hogy mit fogok csinálni mindennap ha a fiúk próbán lesznek.

-Van egy ötletem.Mit szólnál ha unalom űzőként eljönnél velem a West End-be vásárolni,mert nincs kedvem egyedül menni.

-Én benne vagyok.Menjünk.-gyorsan megittuk a kávét,majd fölvettük a kabátunkat és elindultunk.Egy csomó boltba benéztünk és mindent ami csak egy kicsit is megtetszett felpróbáltunk.A vásárlás végére Anikó egy új szettel én pedig egy új cipővel lettem gazdagabb.

Utána visszamentünk Anikóékhoz és rendeltünk egy pizzát.

-Szia Anikó megjöttem.-kiabált Lili mikor belépett az ajtón.

-Szia!-köszöntünk Anikóval egyszerre.

-Ja bocsi nem tudtam,,hogy te is itt vagy.-huppant le mellénk a kanapéra a kezében egy szelet pizzával.

-És milyen volt a próba?

-Hát,elég fárasztó.

Még beszélgettünk egy kicsit,majd hazamentem.Este felé járt még,de még a fiúk sehol se voltak. Gondoltam elütöm az időt bekapcsoltam a rádiót,ahol éppen Ariana Grande Baby I című száma szólt.Énekelni kezdtem a számot.

Baby I got love for thee so deep inside of me I don't know where to startI love you more than anythingBut the words cant even touch what's in my heart

Vége lett a számnak és egy hang szólalt meg mögöttem amit rögtön felismertem.

-Gyönyörű hangod van!

-Nem illik hallgatózni.-szúrtam le a hang tulajdonosát és a mellette álló három lefagyott jó madarat.

-Nem is mondtad,hogy tudsz énekelni,azt meg főleg nem,hogy ilyen jól.-ébredt fel először Ya Ou.

-Igazából még soha senki nem hallott énekelni,de ezt a témát hanyagoljuk.Inkább menjünk enni.-ezt nem kellett kétszer mondani.Mindenki leült a saját helyére,de a témáról nem akartak leszállni.

-Hogyhogy nem hallott még senki sem énekelni?-értetlenkedett Benny.

-Senkinek nem mertem megmutatni és nektek sem akartam csak megjöttetek én meg nem hallottam.

Vacsi után a fiúk furcsán viselkedtek.Tudtam,hogy készülnek valamire,de arról fogalmam sincs mire.Egyszer csak Sziki kezében előtűnt a gitár és akkor rájöttem a tervre.Menekülőre fogtam a dolgot és a szobánk felé kezdtem somfordálni ám Olivér észrevett,utánam rohant és felkapott.

-Tegyél le!-kiabáltam nevetve.

-Nem menekülsz.-vigyorgott.

-A Little Thing-et tudod?-nézett rám Sziki.

-Igen,de most muszáj ezt?

-Igen muszáj. Légyszi énekeld el.-vágott kiskutya szemeket Oli.

-Ezeknek a szemeknek,hogy lehetne ellenállni.-nevettem el magam.-Oké,de akkor ti is énekeltek velem.

-Rendben.-mentek bele az alkuba.A dal közben próbáltam nagyon koncentrálni,hogy ne rontsak el semmit.A szám felénél azonban már elengedtem magam és hagytam,hogy a zene szeretete átjárta a testem.Zenélés után szokásunkhoz híven leültünk Tv-zni. Én Oli ölében feküdtem,a másik kanapén a másik három fiú.A film felénél észrevettem,hogy szerelmem mindjárt elbóbiskol.

-Ne menjünk aludni?

-Dehogyis.Nézd csak nyugodtan tovább a filmet.

-De látom,hogy mindjárt bealszol.Akkor cseréljünk helyet.

-Rendben.

Most Ő feküdt bele az ölembe,pár perc múlva ránéztem és már aludt is. Akaratom ellenére is megmosolyogtam, hogy milyen édesen alszik. A film végére már csak Ya Ou és én maradtunk ébren.

-Azt hiszem én is megyek aludni.Jó éjt!-adott puszit a homlokomra.

-Neked is.Én most mit csináljak velük?-mutattam a három alvó srácra.

-Hagyd itt őket.

Mindenkit egyesével betakargattam, majd hallgatva Ya Oura ott hagytam őket és lassan bementem a szobába. Befeküdtem a jó meleg ágyba és már majdnem elaludtam amikor a takaró felemelkedett és két ölelő kar fonódott a derekamra.

-Felkelthettél volna.-súgta a fülembe Oli.

Nem válaszoltam csak szorosan hozzábújtam és hagytam,hogy elnyomjon az álom.

***Vasárnap***

A többiek nem tudtak sajnos eljönni így most csak ketten megyünk Barbival a Döntésre.Tegnap a fiúk ismét fantasztikusak voltak és a mentorok is meg voltak velük elégedve.

-És mit veszel fel ma?-ült le mellém Barbi a kezében egy sütivel.

-Nem tudom.Segíts!

-Na gyere.-ragadta meg a kezem és egyenesen a szekrényemhez húzott.Egyesével kezdte el kidobálni a ruháimat onnan ami nem nagyon tetszett.

-Utána el is pakolsz?-néztem rá tettetett szigorral.

-Persze.-nevette el magát.Végül a kezébe akadt az egyik kedvenc összeállításom.-Na ez tökéletes lesz.

Összekészülődtünk és elmentünk a székházhoz.Amikor beléptünk Olivér éppen egy lány derekát karolta át és úgy fotózkodott. Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom.Elsápadtam amit Barbi is észrevett.

-Jól vagy?

-Igen persze.-erőltettem magamra egy mosolyt.-Gyere menjünk be.-megragadtam a kezét és az ajtó felé kezdtem húzni.Persze erre a fiúk felfigyeltek.Leültünk a helyünkre és próbáltam terelni a témát.

-Szerinted mivel készülnek ma a fiúk?

-Ne tereld a témát!Mi volt a baj?

-Semmi.

-Jaj ugyan már.Rosszul hazudsz.Mond el!-milyen jól kiismert.

-Tudom.-nevettem el magamat kínosan.-Kicsit rossz volt látni Olivér karjaiban azt a lányt.

-Féltékeny vagy?Ugye tudod,hogy nincs miért?!Oli szeret téged és ezt te is nagyon jól tudod.

-Jó,de olyan sok szép,csinos és kedves lány van és mind a lábai előtt hevernek...

-Ezt most fejezd be! Nyugi.Téged szeret és nem mást.

A show közben elgondolkoztam azon amit Barbi mondott és próbáltam nem foglalkozni a saját hülyeségemmel.A fiúk tovább jutottak ezért madarat lehetett volna velem fogatni annyira boldog voltam és a gondolataim is elterelődtek a történtekről.Hátra mentünk a fiúkhoz és megvàrtuk amíg elkészülnek.Útközben Oli összekulcsolta a kezünket és egy percre se akarta elengedni.Otthon az ágyban feküdve még beszélgettünk egy kicsit.

-Mi volt a baj?

-Mikor?-tettettem a hülyét.

-Amikor megjöttetek.Olyan gyorsan berohantatok.

-Az igazság az,hogy féltékeny lettem,amikor megláttam,hogy az egyik rajongót ölelgeted.-sütöttem le a szemem.Nem válaszolt semmit csak szorosan magához húzott és megcsókolt.

-Nincs okod a féltékenységre,de ezt te is tudod.Én téged szeretlek.-nézett mèlyen a szemembe.

-Barbi is ezt mondta,de nálam sokkal szebb lányok is vannak és......

-De nekem nem más lány kell hanem te.-vágott a szavamba. Annyira jól esett amit mondott.

-Szeretlek nagyon.-feküdtem a mellkasára és nemsokára elnyomott az álom.Másnap délig aludtam  így mikor felébredtem a fiúk már rég a próbán voltak.A reggelit kihagyva megebédeltem és elhatároztam,hogy elmegyek futni.Felöltöztem,bezártam az ajtót és elindultam.Hallottam,hogy valaki jön fel.Elkezdtem leszaladni a lépcsőn,de megbotlottam és a következő pillanatban elsötétült minden.

Olivér

A show után nagyon fáradtak voltunk,de még kimentünk autogramot osztogatni majd hazamentünk és aludtunk egészen másnap délig.Csodálatos illatokra ébredtünk. A lányok isteni finom ebédet és sütit csináltak. Evés után elmentünk próbára.Hatalmas kő esett le a szívünkről amikor elsőként tovább jutottunk. Az este többi része is csodálatosan telt.Reggel arra ébredtem,hogy Fanni engem néz.Sziki sikeresen ismét ránk nyitott csak szerencsére most nem akkor.Szólt,hogy nemsokára indulunk.Gyorsan megreggeliztem és felöltöztem majd elmentünk próbára.Estefelé,mikor jöttünk haza Benny magyarázott valamit amikor hallottam,hogy valaki énekel.

-Shhh. Hallgassátok!-követni kezdtem a hang irányát ami a lakásunkból jött.Mikor vége lett a számnak Fanni megfordult és meglepődött,hogy ott állunk.Kiderült,hogy még senki nem hallotta énekelni.Vacsi után Sziki elővette a gitárját amiből rögtön rájött szerelmem mit is akarunk.Lassan hátrálni kezdett a szobánk fele,de pechére észrevettem és utána mentem.Felkaptam és visszavittem a nappaliba.Együtt elénekeltük a Little Thing-et majd elkezdtünk egy filmet nézni,de olyan fáradt voltam,hogy elaludtam.Amikor felébredtem a Tv már nem ment és csak Szikit és Bennyt láttam aludni a kanapén.Lassan becsoszogtam a szobába ahol Fanni már az ágyban feküdt.Én is befeküdtem mellé majd elaludtunk.Egész héten ,keményen dolgoztunk,hogy a hétvégén 110%-osan teljesítsünk.Szombaton a produkciónk elnyerte a tetszését a mentoroknak és remélem a rajongóknak is.Vasárnap csak Fanni és Barbi jött a Döntésre.Éppen egy rajongóval fotózkodtam amikor a két lány beviharzott. Legszívesebben utánuk mentem volna,de nem hagyhattam ott a rajongókat.A rajongók szeretetének és támogatásuknak köszönhetően ismét tovább jutottunk.Otthon még egy kicsit beszélgettünk és megtudtam,hogy Fanni féltékeny volt.Remélem sikerült megnyugtatnom.Reggel mikor indultunk  szerelmem még aludt.Egy puszit adtam a homlokára és elmentünk.A próba közepén rezegni kezdett a telefonom. Maykee volt az,de gondoltam nem fontos,ezért kinyomtam.Pár perc múlva még kétszer felhívott,de akkor se vettem fel.Majd egy sms-t kaptam tőle.Volt egy kis szünet,akkor volt időm megnyitni az üzenetet.

„Hívj fel! Nagyon sürgős! Fanniról van szó!

xxMaykee”

14.fejezet-Új lehetőség

Sziasztok!Kicsit megváltozott a kinézet.Remélem tetszik. :) Nagyon sajnálom,hogy múlthéten nem tudtam részt hozni,de minden összejött.Kicsit kételkedem abban is,hogy van még értelme írni ezt a blogot,mert nem igazán kapok visszajelzéseket.A véleményetekre vagyok kíváncsi. Mi legyen a blog sorsa? Folytassam,mert érdekel titeket vagy hagyjam abba?Légyszíves komiba írjátok le mit gondoltok.Nem akarom húzni tovább az időt.Jó olvasást! 

Fanni xxx

Fanni 

Visszatekintés:

Fél perc múlva a két srác csupa tejszínhabos arccal tért vissza ami elég érdekesen nézett ki mi meg fetrengtünk a röhögéstől.

Annyira nevettünk,hogy már könnyeztem is. Olivér arcán gonosz mosoly jelent meg és lassan közelebb jött.

-Ha azt akarod csinálni amire gondolok akkor ne gyere közelebb!-fenyegettem meg.

-Miért mire  gondolsz?-mosolyodott el még gonoszabbul majd hozzám rohant és szorosan magához ölelt ezzel belém törölve a tejszínhabot.

-Na Patocska most féljél.-berohantam a konyhába és kihoztam két flakon tejszínhabot.Az egyiket odadobtam Ya Ounak így ketten támadtunk Olira.

-Na szép.Szövetkezel ellenem édes?!

-Miért is ne?!-mosolyogtam és szövetségesemmel egyszerre kezdtük Olivér képére fújni a tejszínhabot. Pár perc múlva a többiek is beszálltak a játékba. Az "okos" játékunknak köszönhetően negyed óra múlva a nappali úgy nézett ki mint a csatatér. Mindenki kifáradva,tiszta tejszínhabosan ült vagy feküdt a földön.

-Na most jön a kíméletlen része a dolognak.-törte meg a csendet Barbi. -Micsoda?-néztek rá a fiúk értetlenül.

-Fel kell ezt takarítani.-mindenki nagy sóhajok közepette felállt és  elindult papírtörlőért felmosóért és még ami a takarításhoz szükséges dolgokért. 1 óra kemény takarítás után a szobára rá se lehetett ismerni. Mindenhol rend és tisztaság volt és már mi is a tiszta ruhánkba ültünk le beszélgetni. Az este szokásosan telt. A lányokkal szendvicseket csináltunk amg a fiúk választottak valami filmet. A Tv-zés után elkezdtük tervezni a holnapi napunkat.

-Valamit ki kéne találni holnapra.-jelentette ki Sziki.

-Mire gondolsz?

-Menjünk el valahova.

-Mozi?-vetette fel Bence.

-Nekem nem nagyon van kedvem. -jelentettük ki egyszerre Ya Ouval és Barbival.

-Állatkert?-adta az újabb ötletet Oli.

-Nekem oké.

-És nekünk is.

-Oké akkor holnap állatkertbe megyünk.-adta ki a tervet Panna. Lassan mindenki kezdett álmosodni ezért elköszöntünk egymástól és elmentünk aludni. Másnap reggel kellemes illatok szálltak a levegőben mikor felébredtem. A kellemes illat a konyhából jött ahol Ya Ou és Barbi reggelit készítettek.

-Jó reggelt!Mi jót csináltok?-léptem mögéjük olyan halkan ahogy csak tudtam és sikerült is őket megijeszteni.

-Basszus Fanni a frászt hoztad ránk.-mérgelődött kedves barátnőm.

-Bocsi direkt volt.-mosolyogtam.-Mi lesz a reggeli?

-Rántotta.

Mire elkészült a reggeli a többiek is kikászálódtak az ágyból. A  rántotta isteni volt bár alig tudtunk belőle enni,mert Oli megette majdnem az összeset. Reggeli után összekészülődtünk és elindultunk az állatkertbe.  Útközben odajöttek hozzánk néhányan és kértek közös képet és autogramot. A rajongók még nem tudják,hogy együtt vagyunk Olival. Így mikor észrevettek engem is   kérdezősködtek  hogy ki vagyok és együtt vagyunk e Olival. Ezekre a kérdésekre nem igazán számított egyikünk se,ezért nem válaszoltunk rá csak mosolyogtunk majd folytattuk utunkat. Az állatkert egyszerűen meseszép volt főleg nekem,mert imádom az állatokat. Ami nálunk már megszokott volt,hogy a fiúk egész végig viccelődtek és együtt nevettünk. Olyan jó volt látni,hogy milyen összetartó csapattá sőt akár családdá kovácsolódtunk.  Éppen az oroszlánoknál voltam amikor két kar fonódott a derekam köré ezzel kizökkentve a gondolataimból.

-Min töröd a fejed?-puszilt bele a hajamba.

-Semmi különösön.-fordultam meg és egy puszit adtam a szájára és tovább mentünk. Délután volt már amikor Olivérnek megszólalt a telefonja. Köré gyűltünk és vártuk,hogy letegye a telefont. Mikor ez megtörtént egyszerre kérdeztünk rá.

-Ki volt az?

-Srácok be kell menünk a székházba sürgősen.

-Miért?-kérdeztem rá kíváncsian.

-Azt nem mondták, csak annyit,hogy minél előbb érjünk oda.

-Akkor fiúk menjetek,de majd hívjatok minket,hogy mi volt. -öleltük meg egyesével a fiúkat. Ők elindultak az egyik irányba mi pedig a másikba. Útközben azt latolgattuk miért hívták be a őket. Otthon megnéztünk pár filmet és beszélgettünk,aztán arra lettünk figyelmesek,hogy este kilenc óra és a fiúk még sehol.

-Szerintetek hol lehetnek ennyi ideig?-kezdett aggódni Barbi.

-Passz. De hívjuk fel őket és kiderül.

Először Barbi felhívta Ya Out majd én Olivért és így tovább,de persze mindegyik jómadárnak ki volt kapcsolva a telefonja. Találgatni kezdtük,hogy mit csinálhatnak,de amikor egyszerre megszólaltak a telefonjaink összerezzentünk. A képernyőn Oli neve jent meg amitől akaratom ellenére is mosolyognom kellett.

-Szia baba! Bocs hogy nem hívtunk titeket csak....-a telefonba hallani lehetett,hogy mosolyog,de nem értettem miért nem fejezte be a mondatot.

-Csak?-kérdeztem vissza.

-Mindegy nem lényeges.

-De Olivér én tudni akarom.

-Egyezzünk meg annyiba,hogy meglepetés.

-Rendben.-adtam be a derekam.-Egyszer úgyis el kell mondanod.

-Hamarabb,mint gondolnád. Ma ne várjatok minket mert nem hiszem,sőt biztos,hogy nem mostanában fogunk menni.Bocsi de mennem kell vissza. Jó éjt baba. Szeretlek.

-Én is. Szia.-köszöntem el majd bontottam a vonalat.

-Nektek se mondták meg,hogy mit csinálnak?-kérdeztük meg egymástól egyszerre mikor mindenki befejezte a telefonálást. Még pár óráig fent voltunk,majd elmentünk aludni. Felvettem Olivér egyik pólóját és éreztem azt a részegítő illatot ami megbabonáz. Lassan odacsoszogtam az ágyhoz és befeküdtem. Pár perc múlva elnyomott az álom.

Másnap reggel 11-ig aludtunk,de mikor felébredtünk a fiúkat nem találtuk sehol csak egy cetlit a hűtőn.

„Elmentünk. Délután gyertek el az élő showra!

ByTheWay”

Nagyon nem akart összeállni a kép. A délelőtt szokásosan telt. Este felé elkezdtünk készülődni és elmentünk az RTL székházba. Mivel kicsit elkéstünk ezért nem tudtunk már beszélni a fiúkkal. Elkezdődött az élő show és a tegnap esti Fókuszból mutattak egy jelenetet amiben Bozsek Márk visszavonul a versenytől. Ekkor összeállt minden. A lányokkal egymásra pillantottunk. Először a duettek voltak. Kiderült,hogy a fiúk Péterfy Lilivel duetteznek. Az egész show eszméletlen volt és az,hogy a fiúk visszakerültek a versenybe óriási nagy boldogsággal töltött el. Mikor vége lett rögtön a fiúkhoz siettünk és a nyakukba ugrottunk.Látszott rajtuk,hogy szegények alig állnak a lábukon és nagyon fáradtak. Hazamentünk és rögtön bedőltünk az ágyba és másnap délig fel se keltek a fiúk. A  lányokkal kitaláltuk,hogy sütünk valami sütit a srácoknak,de nem tudtuk eldönteni milyet. Mikor végre kitaláltuk,hogy egy egyszerű muffin lesz már fél 12 volt. Szerencsére az ebéd már kész volt így nem kellett sietni még azzal is.Kiosztottuk a feladatokat és neki láttunk a munkának. Én Pannával a tésztát csináltam míg a másik két leány a cukormázat.

Minden jól is ment amíg nem voltam olyan béna,hogy fél zacskó lisztet rá nem borítok.Ebből annyi származott,hogy kisebb lisztcsatát csináltunk a megmaradt lisztből. Mikor sajnálatos módon elfogyott, mindannyian csupa lisztesen folytattuk sütést,majd amíg a süti sült átöltöztünk. Pont megterítettünk amikor a fiúk kicsoszogtak a szobából.

-Jó reggelt. Mi ez a finom illat?-szagolt bele Oli a levegőbe.

-Csináltunk nektek muffint.-ez a mondat,mint egy varázsszó felébresztette a fiúkat és sietve az asztalhoz ültek.

-Valami isteni lett ez a süti.-kóstolt bele Ya Ou. Ebéd után a srácok elmentek próbára. Este sok sikert kívántunk nekik majd leültünk a szokott helyünkre.Elkezdődött a döntés.

-Aki már most megnyugodhat és biztosan itt lesz a következő héten-*hatásszünet*-a ByTheWay.-a srácok nagyon boldogok voltak és persze mi is. Alig bírtam kivárni,hogy vége legyen a shownak. Mikor vége lett a lányok elmentek a büféhez a fiúknak szendvicsért,én pedig az öltöző felé vettem az irányt. Benyitottam,de csak Oli volt ott egy száll boxerbe. Perverz mosoly jelent meg az arcán. Rögtön tudtam mire gondol,de hogy húzzam az agyát az alsó ajkamba haraptam. Közelebb lépett hozzám és lecsapott ajkaimra. Csókja szenvedélyes volt mégis gyengéd. Egy hirtelen mozdulattal lekapta rólam a pólót és az asztalra ültetett amikor nyílt az ajtó és Sziki lépett be rajta.

-Gyerekek ezt nem itt kéne.-nevette el magát. Én közben gyorsan magamra kaptam a földön  heverő pólóm. Elvett az egyik asztalról egy üveg ásványvizet és az ajtó felé indult. -Nem is zavarok tovább. Jó szórakozást!-nevette el magát megint és becsukta maga mögött az ajtót. Olivér morgott valamit az orra alatt,de nem igazén értettem.

-Olyan jól tud Sziki is időzíteni.-nevettem el magam. Láttam,hogy Oli kicsit elszontyolodott amiért megzavartak minket,ezért közelebb léptem hozzá és ujjamat végig húztam a mellkasán.-Otthon majd folytatjuk.-súgtam a fülébe csábítóan.Rögtön jobb kedvre derült és felöltözött. Összekulcsoltuk az ujjainkat és elindultunk a büfé felé,de útközben összefutottunk a többiekkel.

-Sziki mesélt a kis akciótokról-vigyorgott perverzen Ya Ou. Olival nem mondtunk semmit csak mosolyogtunk és alig vártuk,hogy otthon legyünk. A többieknek más programjuk volt ,így kettesben maradtunk Olival. Még be se léptünk az ajtón,de máris lecsapott ajkaimra és lassan a szobánk felé vettük az irányt. Csodálatos és felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt.

Olivér

Délben hazajött az egész család.Lehet,hogy nem kellett volna,de elmondtam Balázsnak  a történteket.

-Honnan tudta meg,hogy itt vagytok?És egyáltalán,hogy került ide?

-Fogalmam sincs.Beszéltek és ennyi.Azért kíváncsi vagyok mit akar még.

Ebéd közben Fanni bejelentette,hogy visszamegyünk Pestre.Balázs elszólta magát emiatt persze rögtön leesett neki,hogy én mondtam el.Amennyire csak tudtam próbáltam lecsúszni a székről.Egyre csak emelkedett a hangerő a "beszélgetésben",majd Fanni felpattant és a szobájába rohant amilyen gyorsan csak tudott.Én rögtön utána futottam,de az orromra csapta az ajtót.Benyitottam,Ő a párnába temette a fejét,de amint meghallotta,hogy bejövök nekem esett és leordította a fejemet valamilyen szinten jogosan. Megbeszéltünk mindent.Ő lement és gondolom megbeszélte ezt a szüleivel,én bekapcsoltam a TV-t,de a közvetkező pillanatban már le csukódott a szemem és elaludtam.Mikor felébredtem, keresni kezdtem magam mellett Fannit,de nem találtam, így lassan és kómásan elindultam le a földszintre, ahonnan nevetés szűrődött ki. Lent Ricsivel és a barátnőjével beszélgetett,én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe.Egy óra múlva menniük kellett.Elköszöntünk tőlük,de amikor Ricsi megpuszilta a homlokát azt mondta:"Örülök,hogy újra a régi vagy"

Ezt nem nagyon értettem,ezért mikor a szerelmespár elment rákérdeztem.Látszott rajta,hogy nem akar róla beszélni,de nekem rosszul esett,hogy nem akarja elmondani.Végül addig piszkáltam, amíg sikerült kiszednem belőle. Kiderült,hogy azért nem akarta elmondani,mert félt,hogy elítélem,de szerintem ez hülyeség,mert nekem úgy tökéletes,ahogy van.Megnéztük egy filmet,majd összepakoltunk,majd Fanni csinált egy  isteni vacsorát. Lefeküdtünk aludni,de nekem nem jött álom a szememre.Nem hagyott nyugodni,hogy mit akarhat még mindig Adam Fannitól.Bárhogy törtem a fejem, nem akart összeállni a dolog.Azzal az elhatározással aludtam el,hogy nem hagyom,hogy bántsa vagy fájdalmat okozzon szerelmemnek.

Másnap reggel nagyon korán keltem,de nem akartam senkit felébreszteni,ezért inkább a szobában maradtam és gondolkoztam a tegnap történteken.Fél óra múlva szerelmem mocorogni kezdett, majd pár perc múlva kinyitotta gyönyörű íriszeit. Felöltöztünk és a holmijainkkal a kezünkben elindultunk lefelé,ahol már a családja várt minket a reggelivel.Sajnos a reggeli után jött a búcsúzkodás,majd az indulás.Hazavezető út csendben telt egy darabig,de amikor már elkezdett zavarni megszólaltam.

-Az Adam-es ügyön kívül azért jól érezted magad?-pillantottam rá.

-Igen és nagyon köszi,hogy elhoztál.

Otthon a srácokkal kisebb tejszínhab csatát vívtunk,majd jött a dolog legrosszabb része a takarítás.Az este átlagos volt.Megnéztünk egy filmet,majd tervezni kezdtük a holnapot.Az ötletemnek hála, arra az elhatározásra jutottunk,hogy állatkertbe megyünk.

Másnap reggel csodálatos illat kavargott az egész lakásban.Rögtön tudtam,hogy köze van a kajához,ezért gyorsan kiugrottam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt.A konyhában Ya Ou,Barbi készítette a reggelit,Fanni pedig terített.Pár másodperc múlva a többiek is megjelentek így neki állhattunk a reggelinek.

-Olivér azért nekünk is hagyjál.-nevetett barátnőm.

Reggeli után összekészülődtünk és elindultunk.Útközben összefutottunk néhány rajongóval.A lányok kicsit félre álltak, míg mi fotózkodtunk és autogramot osztogattunk.Az egyik lány a fülembe súgta.

-Ő a barátnőd?

Nem válaszoltam rá semmit, csak mosolyogtam.Folytattuk utunkat,majd megérkeztünk.Fanni épp az oroszlánoknál állt, amikor mögé lopakodtam és hátulról átöleltem.Délután megszólalt a telefon. Az RTL székházból hívtak,hogy be kell menünk sürgősen. Nem értettem,hogy minek,de majd úgyis megtudjuk. Elköszöntünk a lányoktól és elindultunk. Ott a portán elmondták,hogy hova menjünk.Bementünk a helyiségbe ahol Márk gondterhelt arca fogadott minket.

-Szia!-köszöntünk neki.

-Sziasztok srácok!Az a helyzet,hogy sok gondolkozás után arra jutottam,hogy kilépek a versenyből, így a szerkesztőség úgy döntött,hogy ti folytathatjátok a versenyt.-szerintem abban a pillanatban egyikünk sem tudta felfogni, mit is mondott.A gondolatok össze-vissza kavarogtak a fejembe.Tartottam attól,hogy a következő pillanatban felébredek és az egész csak egy álom,de nem így történt.Rögtön próbáltunk.Fél 10     felé egy kis szünetet tartottunk.

-Hívjuk fel a lányokat. Biztos már nagyon aggódnak.

-De ami itt történik, arról egy szót se ! Legyen meglepetés.-adta az ötletet Sziki.

Mindenki elvonult valahova és telefonált. Annyira izgatott voltam emiatt az egész miatt,hogy majdnem elszóltam magam. Miután mindenki lerakta, folytatódott tovább a kemény munka.Másnap is kimerítően dolgoztunk,de energiával töltött minket fel az,hogy újra versenyben lehetünk.Elkezdődött az élő show és mi leszünk a következők.Jobban izgultam,mint eddig bármikor fellépés előtt,de ezzel szerintem nem voltam egyedül.Nagyon jó érzés volt újra a színpadon állni és énekelni egy közönségnek, akik szeretik azt amit csinálunk.

13.fejezet-Szerelem előtt nincs akadály

Fanni 

Visszatekintés:

Nagyon jól éreztük magunkat amíg az utca végén megpillantottam egy ismerős személyt." Ő mit keres itt? Követett volna? " 

Oda siettem aki éppen édesen játszott a húgommal boltosat.

-Mennünk kell-súgtam Oli fülébe és a nem kívánt személy felé böktem.

-Ő meg mit keres itt?

-Nem tudom,de nem akarom,hogy találkozzon Nikivel.

-Gyere Niki haza megyünk.-kapta a kezébe szerelmem a hugom és játszva hazafelé indultunk.

-Fanni várj!-kiáltott utánam Adam.

-Ti menjetek előre én majd megyek.

-Biztos?-nézett aggódva Oli.

-Igen.-próbáltam mosolyogni és elköszöntem tőle egy csókkal. Miután Oliék befordultak egy kis utcán és eltűntek a látókörből Adam is beért.

-Csak nem elhagyott a lovagod?-gúnyolódott.

-Mit akarsz?-kérdeztem ingerülten.

-Beszélni. Elmondani,hogy szeretlek és vissza akarlak kapni.

-Hát azt felejtsd el.Nem elég,hogy megütöttél és majdnem megerőszakoltál?Még milyen fájdalmat akarsz okozni?

-Megváltoztam.

-De engem az nem érdekel.Lépj ki az életemből és hagyj békén ÖRÖKRE!-hangsúlyoztam az utolsó szót.

Sarkon fordultam és otthagytam, szerencsémre nem jött utánam.Otthon becsaptam magam mögött az ajtót és felrohantam a szobámba.Levágódtam az ágyra majd pár perc múlva nyílt az ajtó.

-Baj van?-ölelt meg Niki.Olyan édes volt,azt hittem megzabálom.Közben Oli is belépett a szobába,de láttam rajta,hogy aggódik.

-Nyugi most már minden rendben-mosolyogtam rá ami miatt neki is mosoly kúszott az arcára.A húgom befeküdt közénk és elkezdtünk valami aranyos mesét nézni.Nem akartam gondolkozni se azon ami nem rég történt,mert nincs értelme.El kell tűnnie az életemből.Most csak az a fontos,hogy kihasználjak minden percet amit a családommal és Olival tölthetek.

Olivér

Kiszálltunk a kocsiból és rögtön egy csókot kaptam.Kivettem a cuccainkat a csomagtartóból majd csengettünk és rögtön megjelent a család egyik fele.A szülei nagyon kedvesek és azt hiszem kedvelnek is. Körbe vezetett a házba majd megmutatta a szobáját ahol aludni fogunk és lepakoltuk a cuccainkat.Annyira örültem,hogy sugárzik róla a boldogság. Épp indult volna ki,de visszarántottam és megkérdeztem miért nem mondta el a szüleinek a történteket.Lementünk az emeletről amikor megérkezett a másik két testvére is.A bátyja rákérdezett az X-faktorra kicsit elszomorodtam.Ebéd után jött csak a neheze.Elmesélt szerelmem mindent a szüleinek. Szerintem jobban fogadták,mint azt gondolta.Megengedték,hogy visszajöhessen velem aminek iszonyatosan örülök.Elhatároztuk,hogy felmegyünk és megnézünk pár filmet.Ő előre ment választani, én pedig  bevállaltam,hogy hozok nasit. Mikor beléptem a konyhába a szülők és Balázs épp beszélgettek valamiről.

-Olivér jó,hogy jössz.-mondta Andrea.-Szeretnénk tőled kérni valamit.

-Miben segíthetek?

-Vigyázz a lányunkra!

-Akár az életem árán is. Én nagyon szeretem a lányukat.

-Köszönjük.-mondták hálásan. Az anyukája elővett pár nasit és a kezembe nyomta.Felmentem az emeletre ahol szerelmem már várt.A film közben elaludt. Bebújtam mellé és lassan engem is elnyomott az álom. Másnap reggel nem találtam szerelmemet magam mellett így kicsit kómásan lementem a konyhába ahol megtaláltam. Nem hallotta,hogy jövök,ezért mögé settenkedtem és hátulról megöleltem. Először megijedt,de amint rájött,hogy csak én vagyok szorosan hozzám bújt. Reggeli után elmentünk találkozni Ricsivel akivel jó haverok lettünk. Az egész napot végig röhögtük este pedig beültünk egy moziba.Mikor hazaértünk lefeküdtünk az ágyra és már aludtunk is. Másnap elmentünk egy játszótérre,mert Niki még tegnap rávett minket,hogy hozzuk el. Fogócskáztunk,csúszdáztunk ,hintáztunk és még egy csomó dolgot.Kicsit úgy éreztem magam mintha újra gyerek lennék. Éppen boltosat játszottunk amikor Fanni gondterhelten a fülembe súgta,hogy mennünk kell. Megpillantottam Adamat és ökölbe szorítottam a kezem. Rögtön megértettem,hogy nem lenne szerencsés  Nikinek és Adamnak összefutnia ezért elindultunk visszafelé ahonnan jöttünk. Felkaptam Nikit és játékosan szaladgálni kezdtem vele,hogy ne érezze,hogy gáz van,de a következő pillanatban Adam utánunk kiabált.Fanni azt látta a legjobb döntésnek,hogy beszél vele aminek nem nagyon örültem,mert nem tudtam mire készül ez a vadállat. 

-Fanni ismeri a bácsit?-nézett fel rám Niki ezzel kizökkentve a gondolataimból.

-Igen ismeri,de nyugi mindjárt jön utánunk.-próbáltam egy biztató mosollyal leplezni azt,hogy mennyire féltem szerelmemet.Vissza értünk a házhoz és Niki az ölemben ülve mesét kezdett el nézni. Úgy 10 perc múlva kivágódott az ajtó amitől mindketten összerezzentünk. Fanni rohant fel a szobájába amiből sejtettem,hogy nem történt semmi jó . Felsiettünk szerelmem után és Niki szorosan megölelte a nővérét. Nagyon aranyosak voltak.Látszhatott rajtam,hogy aggódom, mert egy bíztató mosoly keretében Fanni megnyugtatott,hogy minden rendben.Niki befeküdt közénk és úgy kezdtünk el mesét nézni.

Fanni 

Délben hazajött mindenki így együtt ebédeltünk.

-Anya nagy gond lenne ha visszamennénk Pestre?-törtem meg a csendet

-Dehogy baj.De akkor legalább még egy napot maradjatok.

-Adam miatt?-nézett rám a bátyám.Kérdőn néztem rá.Először nem tudtam honnan tudja,de mikor rájöttem szúrós szemmel néztem a mellettem ülő illetőre.

-Adam Pesten van nem?-nézett értetlenül apa.

-Ott volt,de most itt van.

-És találkoztál vele? Ugye nem beszéltetek?-aggódott anya.

-De beszéltünk.

-Nem bántott?-kérdezte egyszerre mindenki kivéve Olivér aki egyre jobban próbált lefolyni a székről,hogy ne tudjak rá haragosan nézni.

-Nem bántott.Elmondtam neki,hogy hagyjon békén és takarodjon az életemből és szerintem megértette.-válaszoltam ingerülten majd felpattantam és felrohantam a szobámba Olivér pedig utánam.Becsaptam az orra előtt az ajtót és levágódtam az ágyra és próbáltam visszatartani a sírást.Közben nyílt az ajtó és szerelmem lépett be rajta akinek rögtön nekiugrottam.

-Muszáj  volt most ezt? Most aggódni fognak és lehet hogy vissza se fognak engedni mert féltenek vagy pedig egy folytában ellenőrizgetni fognak.-emeltem fel egyre jobban a hangom.

-Ne haragudj én csak segíteni akartam.Talán ha elmondanál barmit is a szüleidnek akkor amikor bajba vagy és nem utána megpróbálnának segíteni-nézett ártatlanul és a derekamra tette a kezét de lehámoztam magamról és folytattam.

- Te segíteni? Hát nagyon segítettél mondhatom.-kezdtem kicsit lenyugodni.Lesütötte a szemét és a padlót kezdte el bámulni

Éreztem ,hogy megbántottam azzal amit a fejéhez vágtam és nagyon rosszul éreztem magam.-Ne haragudj!Nem akartam veszekedni csak annyira idegesít,hogy nem száll ki az életemből és nem hagyja,hogy boldog legyek.-nem bírtam tovább és elsírtam magam és szorosan magamhoz öleltem.Ő felkapott és az ágyra fektetett majd befeküdt mellém én pedig mellkasára hajtottam a fejem.

-Te se haragudj.Igazad van előbb meg kellett volna beszélnünk hogy hogy fogjuk ezt elmondani és nem a hátad mögött megbeszélni ezt a bátyáddal.De attól még nem megoldás az hogy nem mondod el a szüleidnek a problémáidat.

-Tudom és igazad van.Köszönöm hogy mindig jót akarsz.Szeretlek.-bújtam hozzá közelebb és megcsókoltam.

-És is baba, nagyon.Gyere menjünk le és most beszéld meg ezt a szüleiddel normálisan-állt fel és nyújtotta a kezét,hogy jöjjek én is.Lementünk és elmeséltem mindent szóról szóra amit Adammel beszéltünk.

-Szerintem kéne valamit tenni,hogy ez az ember a közeledbe se jöhessen.-mondta aggódva apa.

-Igen.Azt,hogy jó messziről elkerülöm.-mondtam és abban  csipogni kezdett a telefonom jelezve,hogy SMS érkezett Adamtől. Nem olvastam el hanem rögtön kitöröltem.Épp fölmentem volna a szobámba amikor csöngettek.

-Kinyitom-kiabáltam miközben rohantam le a lépcsőn.

-Sziasztok!-köszöntem Ricsinek és a mellette álló lánynak.

-Hali-mosolygott Ricsi.-Ő itt a barátnőm Lilla.

-Szia!Fanni vagyok,Ricsi legjobb barátja.-mutatkoztam be.Lillával hamar megtaláltuk a közös hangot és ahogy megismertem rájöttem,hogy nagyon illik Ricsihez.A kanapén hülyültünk amikor Oli is levonszolta magát az emeletről.

-Sziasztok!-köszönt kómásan.

-Hol voltál édesem?

-Bealudtam Tv-zés közben.-ült le mellém és átkarolta a vállam és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Ricsi nem úgy volt,hogy felköltözöl Pestre?-tértünk vissza a beszélgetéshez.

-Úgy volt csak valami miatt még nem lehetett.De jövő héten már költözünk-mosolygott rá barátnőjére.

-Ja szóval ti most költöztök össze.-csúszott perverz vigyor Oli arcára. Sokáig beszélgettünk és egyszer csak azt vettük észre,hogy este lett. 

-Bocsi srácok,de menünk kell.-állt fel egyszerre a szerelmespár.

-Örülök,hogy újra a régi vagy. Remélem Pesten majd többször találkozunk.-ölelt meg Ricsi és egy puszit adott a homlokomra. Kikísértük őket és elköszöntünk,majd az emelet felé indultam.

-Hogy értette azt,hogy újra a régi vagy?-nézett rám kíváncsian szerelmem.

-Nem akarok erről beszélni!-szögeztem le és felmentem a szobámba.

-De engem meg érdekel-jött utánam sietősen.Látszott rajta,hogy nagyon érdekli a dolog,de az is,hogy zavarja,hogy nem akarom neki elmondani.

-Ne már,hogy ez lesz a téma.Nem szeretnék róla beszélni és kész.

-De most komolyan nem fogod nekem elmondani?!Azt hittem nincsenek egymás előtt titkaink és mindent elmondunk egymásnak.

-Ha annyira tudni akarod akkor legyen. leültünk az ágyra és kicsit idegesen,de elkezdtem mesélni a történetet.Mikor Adammel járni kezdtünk bemutatott a haverjainak és utáni mindig velük lógtam.A "bandáról" annyit kell tudni,hogy egy nagyon balhés társaság.Mindig buliztunk,ittunk, füveztünk és néhányan még drogoztak is.Elkezdtem úgymond átalakulni .Mindenhol balhéztam és néha napokra eltűntem úgy,hogy a szüleim semmit nem tudtak rólam.Mivel nagyon aggódtak,ezért eltiltottak a bandától és mindentől aminek köze van a bulizáshoz,de ennek a következménye csak az lett,hogy esténként kiszöktem otthonról.Miután lebuktam eltiltottak Adamtől is.Titokban találkoztunk néha és megbeszéltük,hogy megváltozunk azért,hogy együtt lehessünk.Fél év múlva javítottam a jegyeimen és olyan lettem,mint azelőtt,de a régi barátaimmal,mint például Ricsivel már nem tartottuk a kapcsolatot.Anyuék újra megbíztak bennem és újra járhattam bulizni és találkozhattam Adammel,akit miután megismertek megkedvelték és azt is megengedték,hogy együtt felköltözhessünk Pestre.A többit pedig már te is tudod.-fejeztem be a mesélést egy nagy sóhaj közepette.Félve ránéztem,de az arcáról nem tudtam semmit leolvasni.Idegességemben takaróval kezdtem el babrálni amikor két erős kar fonódott körém és magához húzott egyenesen az ölébe.

-Haragszol?-néztem rá és egy könnycsepp gördült le az arcomon.

-Nem,csak nem értem miért nem lehetett ezt elmondani.

-Féltem.Féltem,hogyha megtudod miket csináltam és mik történtek velem elítélsz.majd és elhagysz.-sütöttem le a szemem.

-Jaj de buta vagy-mosolygott.

-Hát kösz.-vágtam be a durcát és kipattantam volna az öléből ha nem ránt vissza.

-Nem ítéltelek volna el és most se.Sok mindenen átmentél de a lényeg az,hogy feltudtál állni és olyan lettél aki igazából te vagy.

Nem tudtam rá mit mondani.Akartam de nem találtam meg a megfelelő szavakat, ezért egyszerűen csak magamhoz öleltem és a fülébe súgtam :Szeretlek.A kijelentésemre egy csók volt a válasz, majd az ágyra dűltünk és a levegőbe kezdtünk rajzolgatni.

-Holnap szeretnél még maradni?-kérdezett rá pár perc múlva és összekulcsolta az ujjainkat.

-Nem.Nagyon jó volt itthon,de hiányzik Pest és a többiek is.

-Oké.-bekapcsoltuk a Tv-t és összebújva megnéztünk egy filmet,majd elővettük a bőröndöt amiben hoztuk a cuccainkat és pakolni kezdtünk.A vacsorát kivételesen én csináltam és nem fényezni akarom magam,de szerintem egész finom lett.

Másnap reggel a nap már gyönyörűen sütött mikor felébredtünk.

-Jó reggelt álomszuszék!-adott egy szenvedélyes csókot Oli mikor észre vette,hogy felébredtem. 

-Neked is.-mosolyogtam rá és egy nagy sóhaj közepette a mellkasára feküdtem.

-Biztos vissza akarsz menni Pestre?  

-Igen.-Felvettük az elől hagyott ruháinkat és elindultunk le a lépcsőn a cuccainkkal a kezünkben. Legnagyobb meglepetésemre a család minden tagja már lent ült és csodálatos reggelit csináltak. 

-Jó reggelt húgi!-vett észre legelőször a bátyám és megajándékozott egy puszival,a többiek pedig követték a példáját. 

-Hogyhogy ilyen korán felkeltetek?-néztem rájuk meglepetten. Nem szokásuk a korán kelés.

-Gondoltuk,hogy mielőtt elmentek csinálunk nektek egy csodálatos reggelit.-mosolygott apa.Valami csodálatosan finom volt a reggeli,de sajnos utána indulnunk kellett.Beültünk a kocsiba és elindultunk haza a Corvin sétányra.Hazaérve mindenki otthon volt a lányokkal együtt és látszott rajtuk,hogy örültek,hogy újra teljes a csapat.

-Azt hittük már vissza se jöttök.-mosolygott Benny.

-Örültetek volna neki-gúnyolódott Oli.

-Dehogyis.Fanni hiányzott volna mindenkinek.-nevette el magát először Ya Ou utána pedig mindenki más is.

-Hát azért kösz haver.-vágta be szerelmem a mű durcit és a konyhába sietett Ya Ou pedig követte bár visszagondolva ez lehet,hogy rossz döntés volt részéről.Fél perc múlva a két srác csupa tejszínhabos arccal tért vissza ami elég érdekesen nézett ki mi meg fetrengtünk a röhögéstől.