17.fejezet-Nem kívánt látogató

Fanni 

Visszatekintés:
Kopogtam és vártam. Kinyílt az ajtó és szembe találtam magam Bátori úrral. 

-Szia! Hát te? Nem pihenned kéne?-lepődött meg.

-Kéne,de nagyon unatkoztam. Zavarok?

-Nem.Gyere be! Srácok nézzétek ki van itt.-kiabálta miközben a nappaliba mentünk. 

-Fanni,szia!-köszöntöttek egy-egy nagy öleléssel.Gyorsan felpocoltam a lábam,majd az engem bámuló fiúkra pillantottam.

-Mit néztek rajtam ennyire?-tettem fel a kicsit hülyén hangzó kérdést.

-Ja semmit csak azon gondolkoztunk,hogy neked most inkább pihenned kéne ahelyett,hogy itt rohangálsz egyik lakásból a másikba.

-Nem is rohangálok!-játszottam a sértődöttet.-Unatkoztam és gondoltam átjövök hozzátok,hogy csináljunk valamit.

-Na akkor csináljunk valamit.-pattant fel Dani és párszor körbe járta a nappalit. Azt hiszem így gondolkozott. Mikor feladta a töprengést, lehuppant mellém a kanapéra.-De mit?

-Van egy ötletem.Rendeljünk valami kaját és majd utána kitaláljuk.-kacsintott Boti.A srácok egyszerre felpattantak és a konyhába rohantak a telefonért. Lassan én is feltápászkodtam,de Miki termett mellettem. Felkapott és a karjaiban a fiúk után cipelt,majd a konyhapultra tett egy nagy mosoly keretében. Mint az ovisok egymás kezéből kapkodták ki a telefont és mondták,hogy mit szeretnének. A vonal másik végéről lehetett hallani,hogy  semmit nem értenek abból, amit a fiúk mondanak így végül kivettem Dani kezéből a telefont. Röpke 10 perc alatt lediktáltam az egész rendelést, ami nem volt kis feladat. Amíg a kajára vártunk bekapcsoltuk a Tv-t és elkezdtük nézni az egyik kedvenc filmemet, az Avatar-t. Fél óra múlva  csöngettek és a fiúk egyszerre felpattanva az ajtóhoz rohantak.

-Ennyire nem lehettek éhesek.-kiáltottam utánuk nevetve. Egy negyed pillanat múlva elégedett mosollyal, kezükben a kajával tértek vissza. Boti hozott mindenkinek tányérokat, majd nekiálltunk enni és folytattuk tovább a filmet. Dani és Miki pizzát, Boti gyrost,én pedig egyszerű görög salátát ettem. Mikor véget ért az Avatar a srácok egyszerre felém fordultak. 

-Arra gondoltunk.....-kezdte Boti.

-Hogyha lenne kedved.....-folytatta a mondatot Dani.

-Akkor eljöhetnél velünk holnap a stúdióba.-fejezte be Maykee.

-Szívesen. Otthon úgy se tudok semmit csinálni. Maximum halálra unnám az agyam.

-Oké, akkor holnap majd szólunk, ha indulunk.

-Én most megyek. Akkor majd holnap.-köszöntem el. A srácok megöleltek majd Maykee elkísért a mi lakásunkig. 

-Nagyon örülök,hogy átjöttél.-mosolygott. Egy puszit nyomott az arcomra és szorosan megölelt,majd elment. Elfordítottam a kulcsomat a zárban és bementem. A telefonom a konyhapulton volt. Odabicegtem és megnéztem hátha keresett valaki. 10 nem fogadott hívás és 2 sms-em érkezett.4 hívás Lucától, 2 Olivértől,1 Ya Outól, 1 Szikitől és 1 Bencétől jött. A két sms-ből pedig az egyiket Ricsitől, a másikat Lucától kaptam.  "Úgy látszik ma mindenkinek nagyon hiányoztam" gondoltam magamba. Leültem a kanapéra és felhívtam Olivért.

-Szia baba! Végre,hogy hívsz. Miért nem vetted fel? Hogy vagy?-kérdezte aggódva.

-Szia édes! Bocsi csak átmentem Maykee-ékhoz és itthon hagytam a telefonom. Amúgy köszi jól vagyok. Milyen a próba?Ugye nemsokára jöttök?

-Hát a próba csak a szokásos. Szerintem max. 2 óra és indulunk haza,de most mennem kell vissza. Szia! Ne erőltesd meg a lábad!

-Oké! Szia! Szeretlek!-köszöntem el majd bontottam a vonalat.Megnyitottam az sms-eimet és először Ricsiét olvastam el.

„Jó hír! Sikeresen felköltöztünk Lillával Pestre. Valamikor találkozhatnánk.

xxR”

Na végre! Azt hittem sosem fognak már felcuccolni Pestre. Így sokkal közelebb lakunk majd egymáshoz és nem csak több óra utazás után találkozhatunk. Na, de most vissza a földre, hiszen van még egy üzenetem Lucától. Azt is megnyitottam, amiben ez állt:

„Tudom,hogy nagyon haragszol, amiért több hónapra eltüntem, de beszéljük meg. Kérlek hívj!

xoxoLuca”

Biztos azt hitte, azért nem vettem fel,mert haragszom. Jó, abban van valami igazság,hogy nagyon rosszul esett,hogy nem keresett,nem hívott és még egy sms-t sem tudott küldeni,de biztos volt rá oka. Nagyon rég óta legjobb barátok vagyunk,így biztos vagyok benne,hogy elég nyomós oka volt rá. Bepötyögtem a telefon számát és vártam. Kicsengett. Pár pillanat múlva a vonal másik végén Luca hangját hallottam meg.

-Szia! Annyira örülök,hogy felhívtál. Tudom,hogy egy csomó ideje nem kerestelek és nagyon sajnálom. Beszélnem kell veled,de ez nem telefon téma. Tudnánk találkozni valahol?-hadarta.

-Örülök,hogy hallom a hangod. Nekem most nem igazán szabad mennem bárhova is. Nem lehetne,hogy átjössz hozzánk?

-Hogy érted,hogy nem szabad menned? Ugye nem történt semmi. És ki az a hozzánk?

-Majd ha ideértél mindent elmesélek.-lediktáltam neki a címet,majd bontottam a vonalat. Negyed óra múlva kopogtattak. Lassan az ajtóhoz vonszoltam magam és arra számítottam, hogy Luca jött meg. De tévedtem. Nem hiszem el. Hogy talált rám? És mit akar még? Becsuktam volna az ajtót,de az utolsó pillanatban megtartotta a kezével. 

-Nem is örülsz nekem?-kérdezte gúnyos mosollyal az arcán.

-Adam,takarodj innen! Egyáltalán,hogy találtál meg?

-Vannak forrásaim és amúgy is bármit megtennék,hogy láthassalak.

-Jó láttál. Most már húzz innen.-mondtam és közben próbáltam higgadt maradni, ami minden másodpercben egyre nehezebb lett. Újra próbálkoztam az ajtó becsukásával,de ő ezt megelégelte. Erősen kivágta az ajtót és bejött a lakásba. Hátrálni kezdtem, miközben egész testemet átjárta a félelem. Nem tudtam mit akar csinálni vagy,hogy mi fog történni,de minden porcikám reszketett.

-Múltkor azt mondtad,hogy megváltoztál.-mondtam elcsukló hangon. A lábam nagyon fájt,de ezzel sem foglalkoztam. Csak az érdekelt,hogy tűnjön el az otthonomból.

-Az akkor volt.

-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Valamiben megbotlottam és elestem.

-Te tényleg nem tudod? Téged akarlak még mindig. És ha tetszik, ha nem úgyis visszaszerezlek. 

-Nem fogom elfelejteni neked,hogy megütöttél és azt sem,hogy meg akartál erőszakolni. 

A pupillája kitágult és mérhetetlen nagy düh járta át a testét. Körbe nézett a szobában. Az egyik ablakon megakadt a szeme és odasétált. Kihasználva a pillanatot lassan feltápászkodtam a földről és az ajtó felé indultam. Már a kilincset nyomtam volna le, amikor a hátam  mögött megszólalt.

-Csak nem szökni próbálsz angyalom?-kérdezte. Hangos lépésekkel megindult felém. Nagyon megrémültem, csak az járt a fejembe,hogy el kell menekülnöm tőle. Mit sem foglalkozva a lábammal "futásnak" eredtem, bár az még gyors sétának sem lett volna nevezhető. Pár másodperc múlva utolért és a falnak szorított.Lassan a fülemhez hajolt és suttogva csak ennyit mondott:

-Tőlem nem menekülsz el!

Újra sírni kezdtem. Tudtam,hogy bármire képes és azt is,hogy esélyem sincs ellene,így az egyetlen megoldás jutott az eszembe. Talán, ha kiabálok, meghallja valaki és majd segít.

-Segítség! Valaki!-ordítottam torkom szakadtából. Ez nagyon felidegesítette. Hirtelen óriási pofon csattant az arcomon. Éreztem ahogy keze lenyomata pirosodik a bőrömön és közben égett. A könnyeim újra megeredtek,de erről Adam tudomást sem vett. 

-Látod ez van, ha rossz kislány vagy.-mondta és gúnyosan elmosolyodott és még jobban a falnak szorított.-Mit szólnál ha.....-kezdett bele a mondatba és közben az ingem gombjaival kezdett babrálni. A következő pillanatban azonban valaki lerántotta rólam. Maykee termett mellettem és szorosan magához ölelt. 

-Ugye nem bántott?-kérdezte. Hangjából lehetett hallani,hogy mérhetetlenül aggódik.Szorosan magamhoz öleltem és válaszra nyitottam a szám,de egy hang se jött ki rajta. Még láttam ahogy Dani egy jó nagyot bemos Adamnek aztán minden elsötétült.

Maykee

Nagyon örülök neki,hogy megismerhettem Fannit. Egy nagyon kedves, vicces és gyönyörű lány. Amikor bent voltunk vele a kórházban jobban megismertük. Eddig is találkoztunk párszor az X-faktorban de még soha nem beszéltünk. Másnap a srácokkal próbàltuk elfoglalni magunkat kisebb nagyobb sikerrel. Délután csengettek. Én mentem ajtót nyitni és Fannival találtam szembe magam. Nagyon örültem neki,hogy átjött,de kicsit furcsálltam is hiszen a legjobb most az lenne neki, ha pihentetné a lábát. Rendeltünk kaját és megnéztünk egy filmet. A srácokkal kitaláltuk,hogy meghívjuk,hogy jöjjön el velünk a stúdióba, amibe bele is egyezett, majd hazament. Mikor visszaértem a lakásba Dani és Boti furán néztek rám. 

-Mi van?-néztem rájuk értetlenül. Nem értettem miért kell annyira bámulni. 

-Ja, semmi. Mi lenne?

-Jó, akkor inkább próbáljunk.-hagytam annyiban a dolgot,pedig tudtam,hogy készülnek valamire. Már majdnem egy fél órája folyt a próba, amikor kiabálást hallottam. Először azt hittem,hogy csak képzelődök de utána újra hallottam a hangot. 

-Ti is halljátok?

-Igen. Menjünk nézzük meg, mi az.

Kimentünk a lakásból,de a kiabálást már nem hallottuk. Elindultunk arra,, ahonnan hallani véltük a hangokat. A folyosón azonban észrevettük Fannit, aki sírt és valami idegent aki az ő ingét kombolja ki. Nekem se kellett több. Odamentem és lerántottam Fanniról a csávót. Dani jól bemosott neki, majd a pasi elrohant. Fannit szorosan magamhoz öleltem, hátha úgy sikerül megnyugtatnom, közben pedig kérdeztem tőle, hogy bántotta-e. Nem válaszolt csak sírt, majd pár másodperc múlva összerogyott. Felemeltem és az ő lakásuk felé indultam, ahol az ajtó tárva nyitva volt. Bementünk és óvatosan az ágyra helyeztem. Néma csend uralkodott a szobában, amikor egyszer csak megszólalt a kaputelefon. Odamentem és felvettem. 

-Igen?

-Helló! Luca vagyok, Fanni barátnője felengedsz, légyszi.

Természetesen beengedtem, bár nem igazán találtam alkalmasnak a látogatást. Pár perc múlva kopogtattak az ajtón és egy Fannival egyidős lány lépett be a szobába. 

-Uramisten! Mi történt a Fannival?-kérdezte, amint megpillantotta az ágyon elájulva barátnőjét. 

-Hát ez az amit mi sem tudunk.

Mindannyian Fannit néztük és vártuk,hogy felébredjen. Boti kiment a konyhába és a kisebb sokkot kapó Lucának hozott egy pohár vizet,amikor az ajtó irányából nevetést és Olivér hangját hallottuk meg. 

-Életem megjöttünk.-kiabálta,de amikor belépett a szobába az ő reakciója sem volt jobb mint Lucáé,sőt. 

-Srácok, ti mit kerestek itt? És ki ez a làny? És mi történt szerelmemmel?-kérdezősködött. Fanni mocorogni kezdett és minden aggódó szempár rá  szegeződött, majd pár másodperc múlva kinyitotta a szemét.