20.Fejezet - Nem érezhet másképp!

Heyho, kukucs minden új és régi olvasónak! Megint eltűntem egy elég hosszú időre, amit borzalmasan röstellek, de úgy érzem muszáj volt ennyit kihagynom. Most azonban újra itt vagyok új résszel, feltöltődve, tele ötletekkel. A nemsokára induló blogomról csak annyit mondanék, hogy előre láthatólag július 30.-án érkezik. Remélem sokan annyira várjátok már, mint én. Hagyjatok magatok után életjelet! Jó olvasást!

Fanni xoxo

Fanni 

Visszatekintés:

-De ezt az SMS dolgot nem értem. Ha nem te voltál akkor ki lehetett?-merengett el a dolgon

-Nem tudom.-ásítottam el magam.-Majd holnap kiderítek valamit,de most menjünk aludni, mert holnap szükséged lesz az energiáidra. Összekulcsoltuk ujjainkat és a szobánkba mentünk. Befeküdtünk a puha ágyba és szorosan egymáshoz bújva elnyomott minket az álom.

Reggel halk motoszkálásra ébredtem. Pislogtam párat, majd tágra nyitottam pupilláimat és felültem. 

-Mit keresel?-kérdeztem két ásítás között a buzgón kutató Olivértől. Nem számított rá, hogy már ébren vagyok, így hangomat meghallva megijedt és bevágta fejét a szekrénybe. Viccesnek találtam a dolgot, így alig hallhatóan kuncogni kezdtem.
-Milyen kis vicces kedvében van valaki ily korán reggel.-gúnyolódott mikor "kimászott" a szekrényből.
-Mit kerestél?-kérdeztem újra.
-Ja csak egy telefonszámot de, már megtaláltam.
-Olivér három perc és indulunk.-szólalt meg kintről Ya Ou.
-Már mentek is?-szontyolodtam el.
-Igen. Ma a srácok előbb jönnek haza,de én is megpróbálok sietni.
-Miért hova mész?-kíváncsiskodtam.
-Még el kell intéznem pár dolgot.-válaszolta titokzatosan.-De én is amint tudok jövök.
-Olivér, gyere indulunk.-kiáltott Sziki.
-Szia baba!-hajolt hozzám Olivér és egy puszit adott homlokomra. Megfogtam pólója vékony anyagát és visszahúztam és egy csókot leheltem puha ajkára. Visszacsókolt és összekulcsolta ujjainkat.
-Siess.-suttogtam csókunk után és elengedtem kezét.
-Olivér, nem akarunk rád várni!-nyitott be a szobába Sziki.
-Oké megyek már.-engedelmeskedett és elhagyta a szobát.
A konyhába csináltam magamnak egy pohár gőzölgő teát és az ablakhoz sétáltam. A nap sugarai alig szűrődtek be és az idő sem volt a legkellemesebb ami még jobban elvette a kedvem. Leültem a kanapéra és elmélyedtem kusza gondolataim mérhetetlen  halmazába amikor a csengő monoton hangja szólalt meg. Valamit motyogtam az orrom alatt és ajtót nyitottam.
-Sziasztok! Hát ti?-kérdeztem meglepődve látogatóimtól.
-Szia!-köszöntöttek egy nagy öleléssel. Beengedtem őket és helyet foglaltunk a kanapén.
-Azért jöttünk, hogy nincs-e kedvetek eljönni velünk bowlingozni, de amint látom a lábad nincs a legjobb formájában. Még a sikeres lépcső mászásodon hoztad össze?-viccelődött Ricsi,de rögtön abbahagyta barátnője rosszalló nézése után.-Tényleg amúgy Olivér merre kószál?
-Próbán. És történt veletek valami azóta? Hogy tetszik Pest?-érdeklődtem.
-Semmi különös. Még rendezkedünk meg ismerkedünk a hellyel. Tényleg. Hallottad,hogy Luca hazajött?
-Igen, volt is itt. De, hogy érted azt,hogy haza? Ti tudtátok, hogy Párizsba ment?
-Hozzánk még Debrecenbe is eljött,hogy elköszönhessen. Miért te nem is tudtál róla?-kérdezte meglepődötten Lilla.
-Nem, csak most mondta el amikor itt volt.
-Nekünk azt mondta, hogy nagyon összevesztetek és mivel amúgy is kapott egy álláslehetőséget, ezért egy időre elmegy.
-Nem biztos,hogy csak egy időre.-szomorodtam el.-Azt mondta, hogy lehet végleg kiköltözik.
-Ugyan már. Nincs okod a szomorkodásra. Két hónapnál tovább úgysem bírjátok ki egymás nélkül. Majd észhez tér és haza jön.-próbált felvidítani Ricsi kisebb-nagyobb sikerrel.-Na mosolyogj már.-lökött meg kicsit.
Lilla éppen az iskoláról kezdett mesélni ahová felvették amikor ismét csöngettek.
-Maradj csak,majd nyitom.-ugrott fel Ricsi udvariasan és kinyitotta az ajtót.  Pár másodperc múlva Maykee hangját hallottam meg és engem keresett.
-Itt vagyok.-integettem neki.
-Bocsi,hogy csak így, de nem vetted fel a telefont és kezdtem aggódni, de amint látom semmi bajod. Nem is akarok zavarni.
-Nem zavarsz és mi amúgy is megyünk,ha a kisasszony megígéri, hogy egyszer eljön velünk bowlingozni.-kacsintott Ricsi.
-Ki nem hagynám.-öleltem meg őket.-Ti addig is vigyázzatok egymásra. Ja és Lilla ne hagyd, hogy minden hülyeséget elkövessen.
-Nem vagyok én olyan.-vágott ártatlan arcot Ricsi.
-Igen, persze. Én is így ismerlek.
Miután a párocska elment Maykee rögtön kérdezősködni kezdett.
-Kik voltak ezek?
-A barátaim még Debrecenből. Miért?
-Csak kérdeztem. És miért nem vetted fel a telefont?
-Mert nem hallottam,hogy csörög?!-kérdeztem gúnyosan.-Nyugi már. Itt állok előtted épen és egészségesen.
-Oké. Tudom, de már félteni se szabad?
-Ha így féltesz akkor nem. Minden rendben.-küldtem felé egy biztató mosolyt.
-Nincs kedved átjönni hozzánk?
-Miért van valami ötletetek,hogy mivel találjam fel magam?
-Aha. Gyere át és megtudod.
-Oké,de nem biztos,hogy még ma odaérek.-néztem a lábamra ami még nincs valami formában. Maykee vette a célzást. Az ölébe kapott és átcipelt hozzájuk. A fiúk látszólag örültek,hogy átjöttem.
-Mit szólnátok ha megmutatnánk Fanninak a legújabb feldolgozásunkat?-adta az ötletet Dani.
-Ohh mindenképp mutassátok meg. Kíváncsi vagyok.
Dani és Boti elővették gitárjaikat, Maykee egy mikrofont, én pedig a titokban a telefonomat,hogy levideózhassam.

-Kezdhetjük?-nézett Miki két banda társára. A fiúk egy bólintással jelezték,hogy kezdhetnek és elkezdtek gitározni, Maykee pedig belekezdett Vastag Csaba-Szerelem vándora című számába. Miközben énekelt végig a szemembe nézett. Nem tudtam eldönteni,hogy miért. Mi van ha Lucának tényleg igaza van és Miki érez irántam valamit. De nem ez mégis lehetetlen hiszen mi csak barátok vagyunk és nekem amúgy is barátom van akit szeretek. Elűzve kicsit sem logikus gondolataimat újra a fiúkra figyeltem.
-Na milyen?-huppantak le mellém.
-Szerintem nagyon jó. Mázli,hogy fel is vettem.-mosolyogtam rájuk. Megnéztük a felvételt és tetszett nekik így Maykee el is kérte. Dél körül járt az idő így kitalálta Dani, hogy mi lenne ha együtt készítenénk valami kaját. Persze mindannyian belementünk és készítettünk rakott krumplit, amit mindegyik fiú imád. Délután Daninak és Botinak el kellett mennie valahova, így kettesben maradtunk Maykeeval. Én a kanapén bambultam ő, pedig huszadszorra járta végig a lakást valamit keresve.
-Meg van.-jött ki diadalmasan az egyik szobából, ami azt hiszem az övé volt. Mellém lépett és felém nyújtotta az egyik konzolt. Pár másodperc hezitálás után elvettem tőle és próbáltam úgy tenni mintha tudnám is használni. Forgattam jobbra-balra,de nem tudtam vele mit kezdeni.-Nem játszottál még ilyennel?
-Hát nem nagyon.-nevettem el magam és farkasszemet néztem a kütyüvel.

-Gyere, megmutatom hogy kell.-vette ki a kezemből, lehuppant mellém és elkezdte magyarázni, melyik gombbal mit csinálok, én pedig, mint a jó diák hallgattam árgus szemekkel figyeltem mesteremet.-Sorban a hetedik játszmát te nyerted. Ne mond nekem, hogy most játszol először!-akadt ki és dőlt hátra a kanapéra.
Puffogva bámulta a képernyőt és bámulta a nagy betűkkel virító GAME OVER feliratot. Én kisebb kuncogással nyugtáztam jelenetét. Tetszett,hogy hagyott nyerni és mikor kikapott elvonult a sarokba,mint egy kisfiú.
-Legyőzött egy lány. Ez gáz!-tette le maga mellé a szerkentyűt és összekulcsolta mellkasa előtt a kezét. Közelebb hajoltam hozzá, megpusziltam, majd a fülébe súgtam.
-Valld be, hogy hagytál nyerni!
Kósza mosoly jelent meg arcán bármennyire is próbálta titkolni.
-Nem. Miért tennék én ilyet? Tényleg jó vagy!-játszotta az ártatlant.
-Ha te mondod neked el hiszem.-kacsintottam rá és a konyhába mentem egy pohár vízért. Vittem magunknak egy tál chipset és visszaültem Bátori úr mellé.
-Még egy menet?
-Attól függ milyenre gondolsz.-jelent meg kaján vigyor az arcán.
-De hülye vagy!-vertem fejbe egy párnával.
-Te most lehülyéztél? Jól van. Ezt megjegyeztem! Készülj a bosszúmra.-nézett rám ördögien. Legalábbis megpróbált úgy nézni.
-Hú és mit fogsz csinálni? Fejbe csapsz egy másik párnával?-kérdeztem nevetve, de ahogy ezt kimondtam már meg is történt.
-Pontosan.-nevetett most ő.Több se kellett nekem.Megragadtam a mellettem heverő párnát és elkezdtem vele püfölni. Ő sem hagyta magát és pár másodperc múlva párna csatázni kezdtünk közben pedig nagyokat nevettünk. Kíméletlenül püföltük egymást azonban még is én álltam nyerésre. Ezt ő is észlelte és lassan hátrálni kezdett a kanapén végül a karfáján ült le.Egy jól irányzott ütéssel azonban elvesztette az egyensúlyát és hátraesett,de ha ez még nem lett volna elég engem is magával rántott. Így ő a földön foglalt helyet én pedig rajta. Hirtelen ötlettől vezérelve felültem csípőjére és csak néztem, ő pedig engem.
-Gyönyörű vagy!-simította végig kezét arcomon. Éreztem ahogy elpirultam,ezért lehajtottam a fejem és zavaromban leszálltam Maykeeról. Ő még mindig a földön feküdt és bámulta a plafont.
-Szerintem én most jobb ha megyek.-keltem fel a földről és az ajtó felé vettem az irányt azonban Ő utamat állta.
-Jaj ne már! Maradj még egy kicsit. Amúgy is mit csinálnál otthon egyedül?-nézett rám kölyök kutya szemekkel. Nem kellett sokat noszogatni.Levágódtam a kanapéra és elindítottam a játékot. Húsz perc múlva Dani és Boti is visszajött így együtt megvacsoráztunk és felnyitottunk egy üveg bort, amiből talàn kicsit többet ittunk a kelleténél, majd egy sorozatot kezdtünk el nézni. Engem nem nagyon kötött le, így nemsokára elnyomott az álom. Mikor újra kinyitottam a szemem Miki ölében feküdtem aki még mindig a Tv-t bámulta.
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem tőle rekedtes hangon.
-Már elmentek aludni. Miért?
-Úristen!-kaptam fel a fejem.-Hány óra?
-Fél tizenkettő. Csak nem azért kell sietnie a kisasszonynak, mert a Nagy Patocska Olivér megparancsolta, hogy tízre már ágyban kell lennie?-kérdezte gúnyosan.

-Bátori Miklós,mielőtt elkezdené hagyja is abba.
-Jól van na,de én ezt nem értem.
-Nem is kell!-mondtam miközben az ajtóhoz sétáltam és belebújtam magassarkúmba.
-Itt ne hagyd a telefonod!
-Ja. Köszi. Jó éjt!-mentem vissza. Felkaptam a dohányzó asztalról a készüléket, majd oda hajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
-Elkísérlek.-motyogta. Felugrott a kanapéról s az ajtóhoz sietett, majd,mint egy igazi lovag kicsit meghajolva szélesre tárta azt és ennyit mondott:-Csak ön után.

Orrom alatt kuncogva kisétáltam a lakásból és a falnak dőlve megvártam míg felveszi cipőjét,majd maga mögött kulcsra zárja az ajtót. Mikor ez megtörtént elindultunk az otthonom felé, közben kezét derekamon pihentette. Nem zavart. Miért is zavart volna? Hiszen tudja hogy van fiúm, akit tiszta szívből szeretek és azzal is tisztába van,hogy mi csak barátok vagyunk. Legalábbis akkor még azt gondoltam,hogy tudja vagy legalábbis reménykedtem. Erre azonban rácáfolt, ami ezután történt. A lakáshoz értünk és az ajtó csendes kinyitásával vacakoltam, amikor átölelte a derekam. Azt hittem,hogy csak hülyül és kuncogva szóltam hozzá.

-Maykee, hagyjál, így soha nem fogom kinyitni az ajtót.

-Akkor ne nyisd ki.-mondta, majd magával szembe fordított és pár centivel közelebb hajolt.Ekkor már egyáltalán nem tartottam viccesnek amit csinál. Az ajtónak döntött és még közelebb hajolt,így már csak pár centi volt köztünk. Éreztem rajta az alkohol szagot és tudtam,hogy már nem teljesen józan. Szemével tekintetem kereste,majd olyan dolgot akart művelni,
amivel elrontott volna mindent.