10.fejezet-Költözés

Sziasztok!Megérkezett a 10.fejezet.Mondjátok el véleményeteket, pipáljatok és válaszoljatok a kérdésre.Jó olvasását! Puszi Fanni

Olivér

Visszatekintés: 

-Mi a baj?-kérdeztem ijedten.Nem válaszolt csak még jobban sírni kezdett.Az ölembe húztam és a hátát simogattam.Kezdett megnyugodni.Végül csak annyit mondott:Emlékszem.Az ölembe kaptam és bevittem a szobánkba.Ő már nem sírt csak szipogott.Befektettem az ágyba és bebújtam mellé,Ő a mellkasomra hajtotta a fejét és nemsokára elaludt.

Reggel korán felkeltem,felöltöztem és csináltam reggelit. Bevittem a szobánkba és leraktam az éjjeli szekrényre,majd puszit nyomtam szerelmem homlokára.Pár másodperc múlva kinyitotta gyönyörű szemeit.

-Jó reggelt, baba!-mondtam és egy mosoly közben kezébe nyomtam a neki készített reggelit.

-Köszönöm-motyogta és próbált mosolyt erőltetni az arcára.

-Mi történt tegnap?-tértem a tárgyra.Mindent elmesélt.Az elején még nem igazán értettem...Hiszen beszélt az anyukájával,hallott a családjáról és visszatért az emlékezete... De mikor a volt pasijáról kezdett mesélni, mindent megértettem.

-Szeretném ha végleg hozzánk költöznél.-mondtam, miután befejezte a mesélést.

-Ezt hogy érted?-nézett értetlenül.

 -Úgy,hogy elmegyünk ahhoz a gyökérhez,összepakolunk és átcuccolunk ide hozzánk.

-És hova fogom rakni a cuccaimat?

-Majd berendezkedsz a szobámba,ami most már a mi szobánk.-kacsintottam rá és megcsókoltam.

-Köszönöm.-bújt szorosan hozzám.

-Beszélek Robival,hogy ma ne kelljen bemennünk próbára,te addig készülj össze.-kimentem a szobából és felhívtam mentorapánkat.Elmeséltem neki a történteket.Teljesen megértett és elengedett minket.Kicsit megkönnyebbültem, pedig a neheze még csak most következett. Miután Fanni teljesen elkészült, elindultunk.A házhoz érve elkapott egy rossz érzés.Felmentünk a 3. emeletre és megálltunk egy bordó ajtó előtt.

-Te maradj kint!Egyedül kell bemenjek.-szorította meg a kezem.Benyitott volna , de visszarántottam és megcsókoltam, majd a fülébe súgtam:Vigyázz magadra! Belépett a lakásba és becsukta maga mögött az ajtót.Nagyon aggódtam.Pár perc múlva kiabálást hallottam.Tudtam,hogy közbe kell lépnem.Berontottam, de megcsapta az orrom a tömény piaszag.A nappaliba siettem és azt láttam,hogy Adam barátnőm csuklóját szorítja.Na, ekkor elborult az agyam.Ütni kezdtem a rohadékot és nem bírtam leállni, míg egy kéz elkapta az öklömet.Felnéztem és egy csodálatos szempárral találtam szembe magam.

-Hagyd!Nem éri meg.-mondta.Szorosan magamhoz öleltem, hogy egy kicsit megnyugtassam.

-Gyere, menjünk pakolni.-kézen fogott és egy szoba felé húzott.Én a képeit és a többi holmiját kezdtem pakolni,míg Ő a ruháit szedte össze egy bőröndbe.Fél óra múlva már majdnem mindent összeszedtünk, de hirtelen egy hang szólalt meg a hátunk mögött.

-Látom, találtál magadnak egy ilyen 'lovagot', ha ezt az idiótát lehet bárminek is nevezni-nevetett.

-Húzzál már el.-mondtam ingerülten.

-Azt nehezen, hiszen én itt lakom és Fanni is.

-Csak laktam-állt mellém az említett személy.

-Ugyan már!Nem mész te innen sehova! Ha elfelejtetted volna az enyém vagy.-csúszott gonosz vigyor Adam arcára.Közelebb akart jönni Fannihoz, de én elé álltam.

-Állítsd le magad, mielőtt én foglak.-néztem farkasszemet Adammal.

-Haver, rontod a levegőt !Takarodj ki a lakásomból, ezt majd megbeszélem a barátnőmmel !.

-Egy.nem vagyok a barátnőd,kettő nincs mit megbeszélnünk.Végeztem veled! Nem fogod tönkre tenni az életem!-mondta szerelmem ingerülten.Felkaptam azt a pár dobozt, amibe összeszedtük a legfontosabb holmikat és elindultam a kijárat felé.Szerelmem szorosan mögöttem húzta maga után a bőröndöt.

-Fanni, nem gondolhatod komolyan,hogy csak így elengedlek?-kiáltott utánunk Adam.

-Csak figyelj.-mondtam gúnyosan és becsaptam az ajtót.Hazafele menet meg se szólaltunk.Otthon beléptünk a lakásba és a fiúk bombáztak minket a kérdéseikkel.Lepakoltuk a dobozokat és a bőröndöt,leültünk a nappaliba és mindent elmeséltünk.

Fanni 

Olivér sietett be az ajtón.Próbáltam neki elmondani mi történt,de nem bírtam csak annyit kinyögni,hogy emlékszem.Hirtelen felkapott és bevitt a szobájába.Lefektetett az ágyra és bebújt mellém.Mellkasára hajtottam fejem és pár perc múlva elaludtam.

Reggel mikor felkeltem rögtön Őt pillantottam meg,mosolyra húztam volna a szám,de eszembe jutott a tegnap és elszomorodtam.Megkérdezte, mi történt tegnap.Elmeséltem neki mindent.Az elején még nem értette miért is voltam szomorú,de amint Adamről kezdtem mesélni, elkomorult az arca.Azt mondta, szeretné, ha hozzá költöznék, ide, végleg.Hirtelen megszűnt minden gondom, csak arra tudtam gondolni, mennyire szeretem. Felöltöztem és elmentünk ahhoz a lakáshoz, ahol régen laktam.

Bementem a lakásba és megcsapta az orrom a tömény alkohol szaga.Adamet kezdtem keresni mindenhol és végül a régi közös szobánkban találtam meg.

-Csak nem hazatért az leveszett bárányka?-mondta.Kimentem a szobából,mert tudtam,hogy csak felhúzom magam rajta, de Ő utánam jött.Elkapta a karom és visszarántott.

-Tudod mennyit kerestelek? Azt hittem eltűntél-mondta egyre hangosabban.

-Lehet,hogy inkább azt kellett volna tennem.-mondtam  gúnyosan.

-Ezt nem fogod ilyen könnyen megúszni !-szorította egyre erősebben a csuklómat.Pár másodperc múlva kivágódott az ajtó és Olivér rohant be rajta.Ütni kezdte Adame,t, de nem hagyta abba.Amikor már úgy gondoltam elég lesz elkaptam az öklét.Rám emelte tekintetét, mire én csak annyit mondtam:Hagyd!Nem éri meg! Elmentünk pakolni a szobámba.Fél óra múlva megjelent Adam.Jobbnak láttuk,hogy elmenjünk, ezért felkaptuk az addig elpakolt cuccaimat és elindultunk haza.Mielőtt kiléptünk volna az ajtón Adam ennyit mondott:: Fanni,nem gondolhatod komolyan, hogy csak így elengedlek?Kicsit megrémisztett ez a kijelentése,de tudtam,hogy amíg Oli mellettem van nem kell félnem semmitől.A haza vezető úton nem szóltunk semmit.Otthon a fiúk rögtön kérdezgettek minket.Lepakoltuk a cuccokat és kimentünk a nappaliba.Oli leült a kanapéra és az ölébe húzott.Én a nyakába temettem a fejem.

-Mi történt?-kérdezte meg Benny kb. ezredszer.Mindent elmeséltünk és a fiúk is elég rendesen felhúzták magukat a dolgon.

-Én komolyan holnap odamegyek és megverem azt a gyökeret-mondta ingerülten Ya Ou,de a fiúk is hasonló mondatokkal dobálóztak. Jól esett,hogy így kiállnak mellettem és számíthatok rájuk.

-Ya Ou, nyugi.-néztem fel és egy mosoly hagyta el az arcom.

-Végre mosolyogsz-puszilt bele a hajamba Oli.

-Srácok, ne haragudjatok, de nagyon elfáradtam ! Jó éjt!-álltam fel.

-Én is megyek-ugrott fel szerelmem is.Bementünk a szobánkba,Oli leült az ágyra,én az ölébe hajtottam a fejem.

-Jól vagy?-nézett rám aggódva.

-Nyugodj meg,most már minden rendben.Itt vagyok veled,másra már nincs is szükségem.-mondtam és megcsókoltam.

-Akkor jó.-simogatta a hajam.Sokat beszélgettünk még, aztán bebújt mellém és elnyomott minket az álom.