12.fejezet-Otthon,édes otthon!

Sziasztok!Ne haragudjatok,hogy nem hoztam mostanában részt,de a gépemet szerelték és ezért nem tudtam írni.A jó hír azonban az,hogy már lekezdtem írni a következő részt.Nem is  húzom tovább az időt.Mondjátok el a véleményeteket és pipáljatok! Jó olvasást! 

Big hug, Fanni 

Fanni 

Visszatekintés:

Együtt mentünk haza és a lányok ma is nálunk aludtak.A hazavezető úton beszélgettünk és hülyültünk.Mikor hazaértünk mindenki bedőlt az ágyba és már aludtunk is.

Reggel legurultam az ágyról és nagyot koppant a fejem."Ennél jobban nem is lehetne kelni-"gondoltam magamban.Kintről kergetőzés hallatszott.Az ágyra pillantottam és mivel nem találtam ott szerelmemet tudtam,hogy hol találom.Hát persze,hogy a konyhába.Kiléptem a szobából és megtudtam,hogy kik is kergetőznek.Ya Ou és Olivér.

-Ti mit csináltok?-néztem rájuk kómásan.

-Jaj,felébresztettünk!Bocsi, baby!-jött oda Oli és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Bocsi-küldött felém egy mosolyt Ya Ou is,majd folytatták a kergetőzést.

-Miért kergetőztök?

-Mert Oli megette az utolsó sütit is amit tegnap sütöttetek a lányokkal.-mondta szomorúan Ya Ou.

-Ugye tudjátok,hogy van még?-néztem rájuk felvont szemöldökkel.

-Hol?-kapták fel a fejüket.Bementem a konyhába és nevetve kivittem nekik a sütit.

-Tessék.-nyomtam Ya Ou kezébe.

-Köszi-mondták és 1-1 puszit nyomtak az arcomra.

-Jó reggelt!-jöttek ki a többiek is.

-Ti is felkeltetek?

-Erre a zajra az egész sétány felkelt -mondta Sziki kómásan.

-Bocsi-nevettük el magunkat.A reggelit végig hülyéskedtük, majd a fiúk elmentek 

*** 

Már bent vagyunk az RTL Székházban.Nagyon izgulunk.Lilu a tovább jutókat sorolja."Mikor mondják már,hogy ByTheWay?"teszem fel magamnak újra és újra a kérdést.

-Az e heti két párbajozó Csordás Ákos és a ByTheWay.-mondja Lilu.A tömeg morajlani kezd.Senki nem érti,hogy lehetséges ez.Ez hogy történt?Mindkét párbaj dal elhangzott és csodálatos volt.A mentorok elkezdték az értékelést de nem bírtam tovább és sírva fakadtam.

-A mentorok szavazatai alapján döntetlen az állás, így kérem a borítékot.-jelenti ki Lilu.-Aki a jövő héten is itt lehet és megmutathatja mit tud, az nem más mint...............Csordás Ákos.

Egy világ dőlt össze a fiúkban és bennünk is.Nem értettem,hogy történhetett ez, hiszen annyian szeretik őket és mindig tökéletes produkciókkal álltak színpadra.Nem értettem semmit, csak sírtam.Ezután már nem emlékszem semmire, csak hogy hazaértünk és mindenki elment aludni.

Reggel valaki pakolt a szobánkban, amire hirtelen felkaptam a fejem.Kicsit megnyugtató volt,hogy csak Oli az,de nem értettem miért pakol,azt meg főleg nem, hogy miért az én ruháimat.

-Mit csinálsz?-dörzsölgettem meg szemeimet.

-Csak pakolok-rántotta meg a vállát.

-Kidobsz?-vágtam ijedt képet.

-Dehogyis.-bújt oda hozzám és szorosan magához ölelt.

-Akkor nem értem.

-Elmegyünk együtt valahova -kacsintott,felugrott az ágyról és folytatta tovább a pakolást.

-És hova?

-Az meglepetés.

-Te meg a meglepetésid-forgattam a szemem.

-Nemsokára indulnunk kell.

-Mond el hogy hova megyünk-viselkedtem úgy mint egy 5 éves.

-Nem.Had legyen meglepi.

-Rendben.-adtam be a derekamat.A konyhába mentünk és ettünk 2-2 piritóst majd készülődni kezdtünk.Gyorsan lezuhanyoztam és közben azon gondolkoztam mit találhatott ki.Öltözés után megcsináltam a hajam majd csináltam magamnak egy alap sminket.Oli közben levitte csomagokat így mikor elkészültem már indulhattunk is arra a titokzatos helyre.

Olivér

Ami tegnap történt arról inkább ne beszéljünk. Most az a fontos,hogy óriási meglepetéssel készülök szerelmemnek.De kezdjük inkább az elején. Reggel arra ébredtem,hogy Fanninak csörög a telefonja.Gondoltam kinyomni azért mégse kéne és azt sem hagyhatom,hogy csörögjön tovább ezzel felébresztve mindenkit ezért kimentem a nappaliba és felvettem.Az anyukája volt a vonal másik végen.

-Szia kicsim!Remélem nem ébresztettelek fel. Hogy vagy?-mondta. 

-Jó reggelt!Patocska Olivér vagyok,Fanni barátja.

-Ja,szia.Ne haragudj.Azt hittem Fanni Adammel jár.

-Járt ,de ez szerintem nem telefon téma.-mondtam és visszagondoltam a költözködésre.

-Értem.Átadnád Fanninak,hogy amikor ráér leugorhatna hozzánk meglátogatni és akár téged is bemutathatna.

-Rendben.Van egy ötletem.Mit szólna ha ma lemennénk önökhöz?

-vetettem fel .

-Ha ráértek akkor jó, de mindenképp maradjatok pár napot és nyugodtan tegezhetsz is.

-Rendben.Köszönöm.Akkor szerintem délután le is érünk.

-Várunk titeket.Szia.-köszönt el az anyukája majd bontotta a vonalat.A telefon beszélgetésből két dolgot is megtudtam.Az egyik,hogy nagyon kedves anyukája van,a másik,hogy nem tudnak a szüle arról mi történt vele itt Pesten. Nem akartam neki elmondani mit találtam ki.Szerettem volna,hogy meglepetés legyen.Visszamentem a szobánkba és pakolni kezdtem.Már majdnem végeztem amikor felébredt.Megrémült amikor meglátta,hogy pakolok,azt hitte ki akarom dobni.Megnyugtatásképp szorosan magamhoz öleltem,annyit azonban elárultam neki,hogy elmegyünk együtt valahová aminek nagyon örült, de nem akarta abbahagyni és tovább kérdezősködött.Mikor végre leszállt a témáról kicsit örültem,hogy leszállt a témáról,mert nem szeretek titkolózni,előtte meg főleg.Megreggeliztünk majd Ő elment készülődni addig én levittem a csomagokat.Miután mindennel elkészültünk beültünk a kocsiba és elindultunk Debrecenbe.Az utat végig beszélgettük és mikor már majdnem ott voltunk Fanni szeme felcsillant.

-Csak nem oda megyünk ahova gondolom?-kérdezte izgatottan.

-Attól függ mire gondolsz-húztam az agyát.

-Haza.

-Bingó.-mosolyogtam rá.

-Jaj de szeretlek.-mondta és ebben a percben befordultam abba a bizonyos utcába.Puszit nyomott arcomra és már nagyon izgatott volt.

Fanni 

Az utazást végig beszélgettük és ahogy haladtunk minden egyre ismerősebb lett.Nem bírtam tovább és rákérdeztem.Mikor megtudtam, hogy haza megyünk legszívesebben a nyakába ugrottam volna,de ezt a kocsiba elég nehéz lenne.Már nagyon izgultam,hogy újra láthatom a családom:a szüleimet,az öcsémet,a bátyámat és a húgomat.Kiszálltunk a kocsiból és Olit rögtön megajándékoztam egy csókkal.Kivette a csomagokat és a kapuhoz sétáltunk.Csöngettem ,abban a pillanatban kivágódott az ajtó és a nevemet kiabálva rohant elénk a húgom,mögötte pedig a család, kivéve az öcsémet és a bátyámat.Ők mint később kiderült egy barátjuknál vannak.Na de vissza a jelenbe.Ledobtam a földre a csomagom és szorosan mindenkit megöleltem.Nagyon hiányoztak ebben a pár hónapban és örültem,hogy újra itthon lehetek plusz velem van Oli is ami nagy boldogsággal tölt el.

-Anya,apa szeretném nektek bemutatni a barátomat,Patocska Olivért.-mondtam.

-Szia Olivér!Andrea vagyok,ő pedig itt a férjem Tamás.-mutatkozott be anyu.

-Nagyon örülök a találkozásnak-mosolygott Olivér.Bementünk a lakásba,egyenesen a szobámba.Ott lepakoltuk a cuccainkat majd épp kiindultam volna a szobából le ebédelni,de egy kéz visszarántott.

-Annyira örülök,hogy ilyen boldog vagy -suttogta a fülembe és kisebb puszikat nyomott az arcomra.

-Ezt mind neked köszönhetem.-csókoltam meg-ha már itt járunk,hogy jutott ez eszedbe?

-Ma reggel felhívott téged anyukád és se kinyomni se csörögni nem akartam hagyni,ezért felvettem.Megkért,hogy adjam át ,hogyha ráérsz majd látogasd meg őket.Eszembe jutott hogy mivel úgysincs most dolgunk-utalt ezzel a versenyre-ezért eljöhetnénk.És a tervem be is vált ,mert itt vagyunk.De ha már itt tartunk én is kérdeznék valamit.

-És mi lenne az?-vontam fel a szemöldököm.

-Miért nem mondtál el semmit a szüleidnek abból,hogy mik történtek Pesten?

-Mert nem akartam megijeszteni őket és azt sem hogy aggódjanak,de  mindenképp  el akarom nekik mondani.

-Akkor jó.-küldött felém egy biztató mosolyt.-De most együnk,mert éhen halok.

Nevetve lementünk az emeletre és ebben a pillanatban megérkezett a két elveszett bárány.

-Hát te?-nézett rám kérdőn a bátyám.

-Neked is szia.És igen te is nagyon hiányoztál.

-Húgi de örülök, hogy látlak-eszmélt fel pár másodperc múlva és megpörgetett a levegőben. Azt tudni kell, hogy a testvéreimmel nagyon szoros a kapcsolatunk, különösen a bátyámmal.Mindig mindent lemondunk egymásnak és teljesen megbízunk egymásban.

-Miért nem mondtad, hogy jössz?

-Mert én sem tudtam róla.Szeretném neked is bemutatni a barátomat, Olivért.

-Hali.Te vagy azaz énekes gyerek az X-faktor-ból nem?Én Balázs vagyok.-azt még azért elárulom a bátyámról, hogy mindig próbált óvni és a pasiktól védeni, de kevés sikerrel.

-Igen-válaszolt a kérdésre és láttam szerelmem arcán, hogy kicsit elszomorodik.Puszit nyomtam arcára és tématerelésképp az öcsémet kezdtem kérdezgetni.

-És öcsi veled mizu?-borzoltam össze a haját.

-Semmi-legyintett hanyagul és elindult a konyha felé.

-Gyere menjünk mi is enni.-ragadtam meg Oli kezét és a gőzölgő ebédhez húztam.Mikor mindenki az asztalhoz ült ebédelni kezdtünk. Kellemes hangulat volt végig és nagyon jó volt hallgatni , hogy mi történt a családdal ebben a pár hónapban amíg nem voltam itthon. Kicsit hiányzik is, de tudom, hogy Olivér mellett boldog vagyok és mellette a helyem.Kicsit féltem, mert egyre többször kérdeztek rá arra, hogy milyen Budapest, hogy ismerkedtünk meg Olival és mi van Adammel.Néha kaptam egy féltő pillantást Olitól, de ilyenkor próbáltam egy biztató mosolyt küldeni felé.Tudtam, hogy el kell mesélnem nekik mi is történt de féltem ha megtudják nem fogják engedni, hogy visszamenjek.Az ebéd után mindenki elindult volna a dolgára, de megkértem őket, hogy üljünk le a nappaliba, mert beszélnünk kell.Mindenki leült valahova, én Oli mellé ültem szorosan,Ő összekulcsolta ujjainkat és kicsit megszorította a kezem biztatás gyanánt.Elmeséltem mindent kis részletet ami történt és közben próbáltam sem a bátyámra sem a szüleimre nézni.Mikor befejeztem a mesélést félve a szüleimre néztem. Nem tudtam, hogy fognak reagálni, de amikor anyukám szemébe néztem láttam, hogy haragszik és félt.

-Miért nem mondtad el nekünk?-eszmélt fel először a bátyám. 

-Féltem, hogy rögtön azt fogják mondani, hogy költözzek haza.

-Lehet, hogy ezt tettük volna,de csak azért mert féltünk és óvni szeretnénk.-szállt be a beszélgetésbe anya is.

-Akkor már nem fogtok visszaengedni Pestre igaz?

-De visszamehetsz.-mosolyodott el anya.

-Tényleg?-lepődtem meg.

-Igen.1 feltétellel.Ha jó messziről elkerülöd azt az állatot.

-Megígérem.-vágtam komoly arcot de nem nagyon sikerült,mert nem bírtam abbahagyni a mosolygást.A szüleim megnyugodtak, látták,hogy már nincs semmi bajom,így mindenki elment a dolgára én pedig szerelmem nyakába temettem a fejem.A következő pillanatban rezegni kezdett a telefonom jelezve,hogy sms-m érkezett.

„Szia Tündérke!Csiripelték a madarak, hogy haza jöttél. Nincs kedved meglátogatni?

xxRicsi”

Gyorsan pötyögni kezdtem a választ.

„Ha holnap jó akkor a szokott hely, szokott idő. Be akarok mutatni valakit.;)

xxFanni”

Elküldtem és pár másodperc múlva érkezett is a válasz.

„Uhh vajon kit? Ott várlak.

xxRicsi”

-Ki volt az?-puszilt bele a hajamba Oli.

-Csak Ricsi.-elhatároztuk,hogy felmegyünk a szobámba és estig csak Tv-zni fogunk.Én előre indultam mert a kis okosom még elment nasit keresni.5 perc múlva be is lépett a szobámba 2 zacskó chipsszel és egy tál pattogatott kukoricával.

-Éhes vagy édes ? -kérdeztem nevetve.Ő csak mosolygott, levágódott mellém az ágyra és összebújva megnéztünk pár filmet.Egyszer csak lecsukódott a szemem és elnyomott az álom.

Reggel mosolyogva ébredtem.Pár percig néztem ahogy szerelmem édesen alszik,majd fölvettem egy pólót és lementem a konyhába reggelit készíteni.Már majdnem kész volt a rántotta amikor egy kar fonódott a derekamra amitől kicsit összerezzentem.

-Jó reggelt baba!-mondta és belepuszilt a hajamba.

-Neked is!-fordultam meg és egy csókot leheltem ajkaira.Hozzám simulva nézte ahogy szorgoskodok a konyhában.

-Jó reggelt gyerekek!-jött le apa és anya majd levágódtak 1-1 székre és csak néztek ki a fejükből.Nem is kellett olyan sokat várni és megérkeztek a testvéreim is.Mindenki az asztalhoz ült és megreggeliztünk,majd Olival elmentünk készülődni. Az egész nap fergeteges volt.Elmentünk meglátogatni a régi barátimat és megnéztük a kedvenc helyeimet.Utána találkoztunk Ricsivel és a fiúk jól összehaverkodtak.Az egész délutánt végig hülyültük és este elmentünk moziba is.Mikor hazaértünk semmi másra nem vágytam csak arra,hogy a puha ágyba bedűlhessek és aludjak.

Másnap délelőtt mivel apa,anya és a bátyám dolgozni,az öcsém pedig suliba ment megígértem még tegnap a húgomnak ezért elvittük a játszótérre.Nagyon jól éreztük magunkat amíg az utca végén megpillantottam egy ismerős személyt." Ő mit keres itt? Követett volna? " hangzottak el a kérdések a fejemben.