13.fejezet-Szerelem előtt nincs akadály

Fanni 

Visszatekintés:

Nagyon jól éreztük magunkat amíg az utca végén megpillantottam egy ismerős személyt." Ő mit keres itt? Követett volna? " 

Oda siettem aki éppen édesen játszott a húgommal boltosat.

-Mennünk kell-súgtam Oli fülébe és a nem kívánt személy felé böktem.

-Ő meg mit keres itt?

-Nem tudom,de nem akarom,hogy találkozzon Nikivel.

-Gyere Niki haza megyünk.-kapta a kezébe szerelmem a hugom és játszva hazafelé indultunk.

-Fanni várj!-kiáltott utánam Adam.

-Ti menjetek előre én majd megyek.

-Biztos?-nézett aggódva Oli.

-Igen.-próbáltam mosolyogni és elköszöntem tőle egy csókkal. Miután Oliék befordultak egy kis utcán és eltűntek a látókörből Adam is beért.

-Csak nem elhagyott a lovagod?-gúnyolódott.

-Mit akarsz?-kérdeztem ingerülten.

-Beszélni. Elmondani,hogy szeretlek és vissza akarlak kapni.

-Hát azt felejtsd el.Nem elég,hogy megütöttél és majdnem megerőszakoltál?Még milyen fájdalmat akarsz okozni?

-Megváltoztam.

-De engem az nem érdekel.Lépj ki az életemből és hagyj békén ÖRÖKRE!-hangsúlyoztam az utolsó szót.

Sarkon fordultam és otthagytam, szerencsémre nem jött utánam.Otthon becsaptam magam mögött az ajtót és felrohantam a szobámba.Levágódtam az ágyra majd pár perc múlva nyílt az ajtó.

-Baj van?-ölelt meg Niki.Olyan édes volt,azt hittem megzabálom.Közben Oli is belépett a szobába,de láttam rajta,hogy aggódik.

-Nyugi most már minden rendben-mosolyogtam rá ami miatt neki is mosoly kúszott az arcára.A húgom befeküdt közénk és elkezdtünk valami aranyos mesét nézni.Nem akartam gondolkozni se azon ami nem rég történt,mert nincs értelme.El kell tűnnie az életemből.Most csak az a fontos,hogy kihasználjak minden percet amit a családommal és Olival tölthetek.

Olivér

Kiszálltunk a kocsiból és rögtön egy csókot kaptam.Kivettem a cuccainkat a csomagtartóból majd csengettünk és rögtön megjelent a család egyik fele.A szülei nagyon kedvesek és azt hiszem kedvelnek is. Körbe vezetett a házba majd megmutatta a szobáját ahol aludni fogunk és lepakoltuk a cuccainkat.Annyira örültem,hogy sugárzik róla a boldogság. Épp indult volna ki,de visszarántottam és megkérdeztem miért nem mondta el a szüleinek a történteket.Lementünk az emeletről amikor megérkezett a másik két testvére is.A bátyja rákérdezett az X-faktorra kicsit elszomorodtam.Ebéd után jött csak a neheze.Elmesélt szerelmem mindent a szüleinek. Szerintem jobban fogadták,mint azt gondolta.Megengedték,hogy visszajöhessen velem aminek iszonyatosan örülök.Elhatároztuk,hogy felmegyünk és megnézünk pár filmet.Ő előre ment választani, én pedig  bevállaltam,hogy hozok nasit. Mikor beléptem a konyhába a szülők és Balázs épp beszélgettek valamiről.

-Olivér jó,hogy jössz.-mondta Andrea.-Szeretnénk tőled kérni valamit.

-Miben segíthetek?

-Vigyázz a lányunkra!

-Akár az életem árán is. Én nagyon szeretem a lányukat.

-Köszönjük.-mondták hálásan. Az anyukája elővett pár nasit és a kezembe nyomta.Felmentem az emeletre ahol szerelmem már várt.A film közben elaludt. Bebújtam mellé és lassan engem is elnyomott az álom. Másnap reggel nem találtam szerelmemet magam mellett így kicsit kómásan lementem a konyhába ahol megtaláltam. Nem hallotta,hogy jövök,ezért mögé settenkedtem és hátulról megöleltem. Először megijedt,de amint rájött,hogy csak én vagyok szorosan hozzám bújt. Reggeli után elmentünk találkozni Ricsivel akivel jó haverok lettünk. Az egész napot végig röhögtük este pedig beültünk egy moziba.Mikor hazaértünk lefeküdtünk az ágyra és már aludtunk is. Másnap elmentünk egy játszótérre,mert Niki még tegnap rávett minket,hogy hozzuk el. Fogócskáztunk,csúszdáztunk ,hintáztunk és még egy csomó dolgot.Kicsit úgy éreztem magam mintha újra gyerek lennék. Éppen boltosat játszottunk amikor Fanni gondterhelten a fülembe súgta,hogy mennünk kell. Megpillantottam Adamat és ökölbe szorítottam a kezem. Rögtön megértettem,hogy nem lenne szerencsés  Nikinek és Adamnak összefutnia ezért elindultunk visszafelé ahonnan jöttünk. Felkaptam Nikit és játékosan szaladgálni kezdtem vele,hogy ne érezze,hogy gáz van,de a következő pillanatban Adam utánunk kiabált.Fanni azt látta a legjobb döntésnek,hogy beszél vele aminek nem nagyon örültem,mert nem tudtam mire készül ez a vadállat. 

-Fanni ismeri a bácsit?-nézett fel rám Niki ezzel kizökkentve a gondolataimból.

-Igen ismeri,de nyugi mindjárt jön utánunk.-próbáltam egy biztató mosollyal leplezni azt,hogy mennyire féltem szerelmemet.Vissza értünk a házhoz és Niki az ölemben ülve mesét kezdett el nézni. Úgy 10 perc múlva kivágódott az ajtó amitől mindketten összerezzentünk. Fanni rohant fel a szobájába amiből sejtettem,hogy nem történt semmi jó . Felsiettünk szerelmem után és Niki szorosan megölelte a nővérét. Nagyon aranyosak voltak.Látszhatott rajtam,hogy aggódom, mert egy bíztató mosoly keretében Fanni megnyugtatott,hogy minden rendben.Niki befeküdt közénk és úgy kezdtünk el mesét nézni.

Fanni 

Délben hazajött mindenki így együtt ebédeltünk.

-Anya nagy gond lenne ha visszamennénk Pestre?-törtem meg a csendet

-Dehogy baj.De akkor legalább még egy napot maradjatok.

-Adam miatt?-nézett rám a bátyám.Kérdőn néztem rá.Először nem tudtam honnan tudja,de mikor rájöttem szúrós szemmel néztem a mellettem ülő illetőre.

-Adam Pesten van nem?-nézett értetlenül apa.

-Ott volt,de most itt van.

-És találkoztál vele? Ugye nem beszéltetek?-aggódott anya.

-De beszéltünk.

-Nem bántott?-kérdezte egyszerre mindenki kivéve Olivér aki egyre jobban próbált lefolyni a székről,hogy ne tudjak rá haragosan nézni.

-Nem bántott.Elmondtam neki,hogy hagyjon békén és takarodjon az életemből és szerintem megértette.-válaszoltam ingerülten majd felpattantam és felrohantam a szobámba Olivér pedig utánam.Becsaptam az orra előtt az ajtót és levágódtam az ágyra és próbáltam visszatartani a sírást.Közben nyílt az ajtó és szerelmem lépett be rajta akinek rögtön nekiugrottam.

-Muszáj  volt most ezt? Most aggódni fognak és lehet hogy vissza se fognak engedni mert féltenek vagy pedig egy folytában ellenőrizgetni fognak.-emeltem fel egyre jobban a hangom.

-Ne haragudj én csak segíteni akartam.Talán ha elmondanál barmit is a szüleidnek akkor amikor bajba vagy és nem utána megpróbálnának segíteni-nézett ártatlanul és a derekamra tette a kezét de lehámoztam magamról és folytattam.

- Te segíteni? Hát nagyon segítettél mondhatom.-kezdtem kicsit lenyugodni.Lesütötte a szemét és a padlót kezdte el bámulni

Éreztem ,hogy megbántottam azzal amit a fejéhez vágtam és nagyon rosszul éreztem magam.-Ne haragudj!Nem akartam veszekedni csak annyira idegesít,hogy nem száll ki az életemből és nem hagyja,hogy boldog legyek.-nem bírtam tovább és elsírtam magam és szorosan magamhoz öleltem.Ő felkapott és az ágyra fektetett majd befeküdt mellém én pedig mellkasára hajtottam a fejem.

-Te se haragudj.Igazad van előbb meg kellett volna beszélnünk hogy hogy fogjuk ezt elmondani és nem a hátad mögött megbeszélni ezt a bátyáddal.De attól még nem megoldás az hogy nem mondod el a szüleidnek a problémáidat.

-Tudom és igazad van.Köszönöm hogy mindig jót akarsz.Szeretlek.-bújtam hozzá közelebb és megcsókoltam.

-És is baba, nagyon.Gyere menjünk le és most beszéld meg ezt a szüleiddel normálisan-állt fel és nyújtotta a kezét,hogy jöjjek én is.Lementünk és elmeséltem mindent szóról szóra amit Adammel beszéltünk.

-Szerintem kéne valamit tenni,hogy ez az ember a közeledbe se jöhessen.-mondta aggódva apa.

-Igen.Azt,hogy jó messziről elkerülöm.-mondtam és abban  csipogni kezdett a telefonom jelezve,hogy SMS érkezett Adamtől. Nem olvastam el hanem rögtön kitöröltem.Épp fölmentem volna a szobámba amikor csöngettek.

-Kinyitom-kiabáltam miközben rohantam le a lépcsőn.

-Sziasztok!-köszöntem Ricsinek és a mellette álló lánynak.

-Hali-mosolygott Ricsi.-Ő itt a barátnőm Lilla.

-Szia!Fanni vagyok,Ricsi legjobb barátja.-mutatkoztam be.Lillával hamar megtaláltuk a közös hangot és ahogy megismertem rájöttem,hogy nagyon illik Ricsihez.A kanapén hülyültünk amikor Oli is levonszolta magát az emeletről.

-Sziasztok!-köszönt kómásan.

-Hol voltál édesem?

-Bealudtam Tv-zés közben.-ült le mellém és átkarolta a vállam és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Ricsi nem úgy volt,hogy felköltözöl Pestre?-tértünk vissza a beszélgetéshez.

-Úgy volt csak valami miatt még nem lehetett.De jövő héten már költözünk-mosolygott rá barátnőjére.

-Ja szóval ti most költöztök össze.-csúszott perverz vigyor Oli arcára. Sokáig beszélgettünk és egyszer csak azt vettük észre,hogy este lett. 

-Bocsi srácok,de menünk kell.-állt fel egyszerre a szerelmespár.

-Örülök,hogy újra a régi vagy. Remélem Pesten majd többször találkozunk.-ölelt meg Ricsi és egy puszit adott a homlokomra. Kikísértük őket és elköszöntünk,majd az emelet felé indultam.

-Hogy értette azt,hogy újra a régi vagy?-nézett rám kíváncsian szerelmem.

-Nem akarok erről beszélni!-szögeztem le és felmentem a szobámba.

-De engem meg érdekel-jött utánam sietősen.Látszott rajta,hogy nagyon érdekli a dolog,de az is,hogy zavarja,hogy nem akarom neki elmondani.

-Ne már,hogy ez lesz a téma.Nem szeretnék róla beszélni és kész.

-De most komolyan nem fogod nekem elmondani?!Azt hittem nincsenek egymás előtt titkaink és mindent elmondunk egymásnak.

-Ha annyira tudni akarod akkor legyen. leültünk az ágyra és kicsit idegesen,de elkezdtem mesélni a történetet.Mikor Adammel járni kezdtünk bemutatott a haverjainak és utáni mindig velük lógtam.A "bandáról" annyit kell tudni,hogy egy nagyon balhés társaság.Mindig buliztunk,ittunk, füveztünk és néhányan még drogoztak is.Elkezdtem úgymond átalakulni .Mindenhol balhéztam és néha napokra eltűntem úgy,hogy a szüleim semmit nem tudtak rólam.Mivel nagyon aggódtak,ezért eltiltottak a bandától és mindentől aminek köze van a bulizáshoz,de ennek a következménye csak az lett,hogy esténként kiszöktem otthonról.Miután lebuktam eltiltottak Adamtől is.Titokban találkoztunk néha és megbeszéltük,hogy megváltozunk azért,hogy együtt lehessünk.Fél év múlva javítottam a jegyeimen és olyan lettem,mint azelőtt,de a régi barátaimmal,mint például Ricsivel már nem tartottuk a kapcsolatot.Anyuék újra megbíztak bennem és újra járhattam bulizni és találkozhattam Adammel,akit miután megismertek megkedvelték és azt is megengedték,hogy együtt felköltözhessünk Pestre.A többit pedig már te is tudod.-fejeztem be a mesélést egy nagy sóhaj közepette.Félve ránéztem,de az arcáról nem tudtam semmit leolvasni.Idegességemben takaróval kezdtem el babrálni amikor két erős kar fonódott körém és magához húzott egyenesen az ölébe.

-Haragszol?-néztem rá és egy könnycsepp gördült le az arcomon.

-Nem,csak nem értem miért nem lehetett ezt elmondani.

-Féltem.Féltem,hogyha megtudod miket csináltam és mik történtek velem elítélsz.majd és elhagysz.-sütöttem le a szemem.

-Jaj de buta vagy-mosolygott.

-Hát kösz.-vágtam be a durcát és kipattantam volna az öléből ha nem ránt vissza.

-Nem ítéltelek volna el és most se.Sok mindenen átmentél de a lényeg az,hogy feltudtál állni és olyan lettél aki igazából te vagy.

Nem tudtam rá mit mondani.Akartam de nem találtam meg a megfelelő szavakat, ezért egyszerűen csak magamhoz öleltem és a fülébe súgtam :Szeretlek.A kijelentésemre egy csók volt a válasz, majd az ágyra dűltünk és a levegőbe kezdtünk rajzolgatni.

-Holnap szeretnél még maradni?-kérdezett rá pár perc múlva és összekulcsolta az ujjainkat.

-Nem.Nagyon jó volt itthon,de hiányzik Pest és a többiek is.

-Oké.-bekapcsoltuk a Tv-t és összebújva megnéztünk egy filmet,majd elővettük a bőröndöt amiben hoztuk a cuccainkat és pakolni kezdtünk.A vacsorát kivételesen én csináltam és nem fényezni akarom magam,de szerintem egész finom lett.

Másnap reggel a nap már gyönyörűen sütött mikor felébredtünk.

-Jó reggelt álomszuszék!-adott egy szenvedélyes csókot Oli mikor észre vette,hogy felébredtem. 

-Neked is.-mosolyogtam rá és egy nagy sóhaj közepette a mellkasára feküdtem.

-Biztos vissza akarsz menni Pestre?  

-Igen.-Felvettük az elől hagyott ruháinkat és elindultunk le a lépcsőn a cuccainkkal a kezünkben. Legnagyobb meglepetésemre a család minden tagja már lent ült és csodálatos reggelit csináltak. 

-Jó reggelt húgi!-vett észre legelőször a bátyám és megajándékozott egy puszival,a többiek pedig követték a példáját. 

-Hogyhogy ilyen korán felkeltetek?-néztem rájuk meglepetten. Nem szokásuk a korán kelés.

-Gondoltuk,hogy mielőtt elmentek csinálunk nektek egy csodálatos reggelit.-mosolygott apa.Valami csodálatosan finom volt a reggeli,de sajnos utána indulnunk kellett.Beültünk a kocsiba és elindultunk haza a Corvin sétányra.Hazaérve mindenki otthon volt a lányokkal együtt és látszott rajtuk,hogy örültek,hogy újra teljes a csapat.

-Azt hittük már vissza se jöttök.-mosolygott Benny.

-Örültetek volna neki-gúnyolódott Oli.

-Dehogyis.Fanni hiányzott volna mindenkinek.-nevette el magát először Ya Ou utána pedig mindenki más is.

-Hát azért kösz haver.-vágta be szerelmem a mű durcit és a konyhába sietett Ya Ou pedig követte bár visszagondolva ez lehet,hogy rossz döntés volt részéről.Fél perc múlva a két srác csupa tejszínhabos arccal tért vissza ami elég érdekesen nézett ki mi meg fetrengtünk a röhögéstől.