14.fejezet-Új lehetőség

Sziasztok!Kicsit megváltozott a kinézet.Remélem tetszik. :) Nagyon sajnálom,hogy múlthéten nem tudtam részt hozni,de minden összejött.Kicsit kételkedem abban is,hogy van még értelme írni ezt a blogot,mert nem igazán kapok visszajelzéseket.A véleményetekre vagyok kíváncsi. Mi legyen a blog sorsa? Folytassam,mert érdekel titeket vagy hagyjam abba?Légyszíves komiba írjátok le mit gondoltok.Nem akarom húzni tovább az időt.Jó olvasást! 

Fanni xxx

Fanni 

Visszatekintés:

Fél perc múlva a két srác csupa tejszínhabos arccal tért vissza ami elég érdekesen nézett ki mi meg fetrengtünk a röhögéstől.

Annyira nevettünk,hogy már könnyeztem is. Olivér arcán gonosz mosoly jelent meg és lassan közelebb jött.

-Ha azt akarod csinálni amire gondolok akkor ne gyere közelebb!-fenyegettem meg.

-Miért mire  gondolsz?-mosolyodott el még gonoszabbul majd hozzám rohant és szorosan magához ölelt ezzel belém törölve a tejszínhabot.

-Na Patocska most féljél.-berohantam a konyhába és kihoztam két flakon tejszínhabot.Az egyiket odadobtam Ya Ounak így ketten támadtunk Olira.

-Na szép.Szövetkezel ellenem édes?!

-Miért is ne?!-mosolyogtam és szövetségesemmel egyszerre kezdtük Olivér képére fújni a tejszínhabot. Pár perc múlva a többiek is beszálltak a játékba. Az "okos" játékunknak köszönhetően negyed óra múlva a nappali úgy nézett ki mint a csatatér. Mindenki kifáradva,tiszta tejszínhabosan ült vagy feküdt a földön.

-Na most jön a kíméletlen része a dolognak.-törte meg a csendet Barbi. -Micsoda?-néztek rá a fiúk értetlenül.

-Fel kell ezt takarítani.-mindenki nagy sóhajok közepette felállt és  elindult papírtörlőért felmosóért és még ami a takarításhoz szükséges dolgokért. 1 óra kemény takarítás után a szobára rá se lehetett ismerni. Mindenhol rend és tisztaság volt és már mi is a tiszta ruhánkba ültünk le beszélgetni. Az este szokásosan telt. A lányokkal szendvicseket csináltunk amg a fiúk választottak valami filmet. A Tv-zés után elkezdtük tervezni a holnapi napunkat.

-Valamit ki kéne találni holnapra.-jelentette ki Sziki.

-Mire gondolsz?

-Menjünk el valahova.

-Mozi?-vetette fel Bence.

-Nekem nem nagyon van kedvem. -jelentettük ki egyszerre Ya Ouval és Barbival.

-Állatkert?-adta az újabb ötletet Oli.

-Nekem oké.

-És nekünk is.

-Oké akkor holnap állatkertbe megyünk.-adta ki a tervet Panna. Lassan mindenki kezdett álmosodni ezért elköszöntünk egymástól és elmentünk aludni. Másnap reggel kellemes illatok szálltak a levegőben mikor felébredtem. A kellemes illat a konyhából jött ahol Ya Ou és Barbi reggelit készítettek.

-Jó reggelt!Mi jót csináltok?-léptem mögéjük olyan halkan ahogy csak tudtam és sikerült is őket megijeszteni.

-Basszus Fanni a frászt hoztad ránk.-mérgelődött kedves barátnőm.

-Bocsi direkt volt.-mosolyogtam.-Mi lesz a reggeli?

-Rántotta.

Mire elkészült a reggeli a többiek is kikászálódtak az ágyból. A  rántotta isteni volt bár alig tudtunk belőle enni,mert Oli megette majdnem az összeset. Reggeli után összekészülődtünk és elindultunk az állatkertbe.  Útközben odajöttek hozzánk néhányan és kértek közös képet és autogramot. A rajongók még nem tudják,hogy együtt vagyunk Olival. Így mikor észrevettek engem is   kérdezősködtek  hogy ki vagyok és együtt vagyunk e Olival. Ezekre a kérdésekre nem igazán számított egyikünk se,ezért nem válaszoltunk rá csak mosolyogtunk majd folytattuk utunkat. Az állatkert egyszerűen meseszép volt főleg nekem,mert imádom az állatokat. Ami nálunk már megszokott volt,hogy a fiúk egész végig viccelődtek és együtt nevettünk. Olyan jó volt látni,hogy milyen összetartó csapattá sőt akár családdá kovácsolódtunk.  Éppen az oroszlánoknál voltam amikor két kar fonódott a derekam köré ezzel kizökkentve a gondolataimból.

-Min töröd a fejed?-puszilt bele a hajamba.

-Semmi különösön.-fordultam meg és egy puszit adtam a szájára és tovább mentünk. Délután volt már amikor Olivérnek megszólalt a telefonja. Köré gyűltünk és vártuk,hogy letegye a telefont. Mikor ez megtörtént egyszerre kérdeztünk rá.

-Ki volt az?

-Srácok be kell menünk a székházba sürgősen.

-Miért?-kérdeztem rá kíváncsian.

-Azt nem mondták, csak annyit,hogy minél előbb érjünk oda.

-Akkor fiúk menjetek,de majd hívjatok minket,hogy mi volt. -öleltük meg egyesével a fiúkat. Ők elindultak az egyik irányba mi pedig a másikba. Útközben azt latolgattuk miért hívták be a őket. Otthon megnéztünk pár filmet és beszélgettünk,aztán arra lettünk figyelmesek,hogy este kilenc óra és a fiúk még sehol.

-Szerintetek hol lehetnek ennyi ideig?-kezdett aggódni Barbi.

-Passz. De hívjuk fel őket és kiderül.

Először Barbi felhívta Ya Out majd én Olivért és így tovább,de persze mindegyik jómadárnak ki volt kapcsolva a telefonja. Találgatni kezdtük,hogy mit csinálhatnak,de amikor egyszerre megszólaltak a telefonjaink összerezzentünk. A képernyőn Oli neve jent meg amitől akaratom ellenére is mosolyognom kellett.

-Szia baba! Bocs hogy nem hívtunk titeket csak....-a telefonba hallani lehetett,hogy mosolyog,de nem értettem miért nem fejezte be a mondatot.

-Csak?-kérdeztem vissza.

-Mindegy nem lényeges.

-De Olivér én tudni akarom.

-Egyezzünk meg annyiba,hogy meglepetés.

-Rendben.-adtam be a derekam.-Egyszer úgyis el kell mondanod.

-Hamarabb,mint gondolnád. Ma ne várjatok minket mert nem hiszem,sőt biztos,hogy nem mostanában fogunk menni.Bocsi de mennem kell vissza. Jó éjt baba. Szeretlek.

-Én is. Szia.-köszöntem el majd bontottam a vonalat.

-Nektek se mondták meg,hogy mit csinálnak?-kérdeztük meg egymástól egyszerre mikor mindenki befejezte a telefonálást. Még pár óráig fent voltunk,majd elmentünk aludni. Felvettem Olivér egyik pólóját és éreztem azt a részegítő illatot ami megbabonáz. Lassan odacsoszogtam az ágyhoz és befeküdtem. Pár perc múlva elnyomott az álom.

Másnap reggel 11-ig aludtunk,de mikor felébredtünk a fiúkat nem találtuk sehol csak egy cetlit a hűtőn.

„Elmentünk. Délután gyertek el az élő showra!

ByTheWay”

Nagyon nem akart összeállni a kép. A délelőtt szokásosan telt. Este felé elkezdtünk készülődni és elmentünk az RTL székházba. Mivel kicsit elkéstünk ezért nem tudtunk már beszélni a fiúkkal. Elkezdődött az élő show és a tegnap esti Fókuszból mutattak egy jelenetet amiben Bozsek Márk visszavonul a versenytől. Ekkor összeállt minden. A lányokkal egymásra pillantottunk. Először a duettek voltak. Kiderült,hogy a fiúk Péterfy Lilivel duetteznek. Az egész show eszméletlen volt és az,hogy a fiúk visszakerültek a versenybe óriási nagy boldogsággal töltött el. Mikor vége lett rögtön a fiúkhoz siettünk és a nyakukba ugrottunk.Látszott rajtuk,hogy szegények alig állnak a lábukon és nagyon fáradtak. Hazamentünk és rögtön bedőltünk az ágyba és másnap délig fel se keltek a fiúk. A  lányokkal kitaláltuk,hogy sütünk valami sütit a srácoknak,de nem tudtuk eldönteni milyet. Mikor végre kitaláltuk,hogy egy egyszerű muffin lesz már fél 12 volt. Szerencsére az ebéd már kész volt így nem kellett sietni még azzal is.Kiosztottuk a feladatokat és neki láttunk a munkának. Én Pannával a tésztát csináltam míg a másik két leány a cukormázat.

Minden jól is ment amíg nem voltam olyan béna,hogy fél zacskó lisztet rá nem borítok.Ebből annyi származott,hogy kisebb lisztcsatát csináltunk a megmaradt lisztből. Mikor sajnálatos módon elfogyott, mindannyian csupa lisztesen folytattuk sütést,majd amíg a süti sült átöltöztünk. Pont megterítettünk amikor a fiúk kicsoszogtak a szobából.

-Jó reggelt. Mi ez a finom illat?-szagolt bele Oli a levegőbe.

-Csináltunk nektek muffint.-ez a mondat,mint egy varázsszó felébresztette a fiúkat és sietve az asztalhoz ültek.

-Valami isteni lett ez a süti.-kóstolt bele Ya Ou. Ebéd után a srácok elmentek próbára. Este sok sikert kívántunk nekik majd leültünk a szokott helyünkre.Elkezdődött a döntés.

-Aki már most megnyugodhat és biztosan itt lesz a következő héten-*hatásszünet*-a ByTheWay.-a srácok nagyon boldogok voltak és persze mi is. Alig bírtam kivárni,hogy vége legyen a shownak. Mikor vége lett a lányok elmentek a büféhez a fiúknak szendvicsért,én pedig az öltöző felé vettem az irányt. Benyitottam,de csak Oli volt ott egy száll boxerbe. Perverz mosoly jelent meg az arcán. Rögtön tudtam mire gondol,de hogy húzzam az agyát az alsó ajkamba haraptam. Közelebb lépett hozzám és lecsapott ajkaimra. Csókja szenvedélyes volt mégis gyengéd. Egy hirtelen mozdulattal lekapta rólam a pólót és az asztalra ültetett amikor nyílt az ajtó és Sziki lépett be rajta.

-Gyerekek ezt nem itt kéne.-nevette el magát. Én közben gyorsan magamra kaptam a földön  heverő pólóm. Elvett az egyik asztalról egy üveg ásványvizet és az ajtó felé indult. -Nem is zavarok tovább. Jó szórakozást!-nevette el magát megint és becsukta maga mögött az ajtót. Olivér morgott valamit az orra alatt,de nem igazén értettem.

-Olyan jól tud Sziki is időzíteni.-nevettem el magam. Láttam,hogy Oli kicsit elszontyolodott amiért megzavartak minket,ezért közelebb léptem hozzá és ujjamat végig húztam a mellkasán.-Otthon majd folytatjuk.-súgtam a fülébe csábítóan.Rögtön jobb kedvre derült és felöltözött. Összekulcsoltuk az ujjainkat és elindultunk a büfé felé,de útközben összefutottunk a többiekkel.

-Sziki mesélt a kis akciótokról-vigyorgott perverzen Ya Ou. Olival nem mondtunk semmit csak mosolyogtunk és alig vártuk,hogy otthon legyünk. A többieknek más programjuk volt ,így kettesben maradtunk Olival. Még be se léptünk az ajtón,de máris lecsapott ajkaimra és lassan a szobánk felé vettük az irányt. Csodálatos és felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt.

Olivér

Délben hazajött az egész család.Lehet,hogy nem kellett volna,de elmondtam Balázsnak  a történteket.

-Honnan tudta meg,hogy itt vagytok?És egyáltalán,hogy került ide?

-Fogalmam sincs.Beszéltek és ennyi.Azért kíváncsi vagyok mit akar még.

Ebéd közben Fanni bejelentette,hogy visszamegyünk Pestre.Balázs elszólta magát emiatt persze rögtön leesett neki,hogy én mondtam el.Amennyire csak tudtam próbáltam lecsúszni a székről.Egyre csak emelkedett a hangerő a "beszélgetésben",majd Fanni felpattant és a szobájába rohant amilyen gyorsan csak tudott.Én rögtön utána futottam,de az orromra csapta az ajtót.Benyitottam,Ő a párnába temette a fejét,de amint meghallotta,hogy bejövök nekem esett és leordította a fejemet valamilyen szinten jogosan. Megbeszéltünk mindent.Ő lement és gondolom megbeszélte ezt a szüleivel,én bekapcsoltam a TV-t,de a közvetkező pillanatban már le csukódott a szemem és elaludtam.Mikor felébredtem, keresni kezdtem magam mellett Fannit,de nem találtam, így lassan és kómásan elindultam le a földszintre, ahonnan nevetés szűrődött ki. Lent Ricsivel és a barátnőjével beszélgetett,én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe.Egy óra múlva menniük kellett.Elköszöntünk tőlük,de amikor Ricsi megpuszilta a homlokát azt mondta:"Örülök,hogy újra a régi vagy"

Ezt nem nagyon értettem,ezért mikor a szerelmespár elment rákérdeztem.Látszott rajta,hogy nem akar róla beszélni,de nekem rosszul esett,hogy nem akarja elmondani.Végül addig piszkáltam, amíg sikerült kiszednem belőle. Kiderült,hogy azért nem akarta elmondani,mert félt,hogy elítélem,de szerintem ez hülyeség,mert nekem úgy tökéletes,ahogy van.Megnéztük egy filmet,majd összepakoltunk,majd Fanni csinált egy  isteni vacsorát. Lefeküdtünk aludni,de nekem nem jött álom a szememre.Nem hagyott nyugodni,hogy mit akarhat még mindig Adam Fannitól.Bárhogy törtem a fejem, nem akart összeállni a dolog.Azzal az elhatározással aludtam el,hogy nem hagyom,hogy bántsa vagy fájdalmat okozzon szerelmemnek.

Másnap reggel nagyon korán keltem,de nem akartam senkit felébreszteni,ezért inkább a szobában maradtam és gondolkoztam a tegnap történteken.Fél óra múlva szerelmem mocorogni kezdett, majd pár perc múlva kinyitotta gyönyörű íriszeit. Felöltöztünk és a holmijainkkal a kezünkben elindultunk lefelé,ahol már a családja várt minket a reggelivel.Sajnos a reggeli után jött a búcsúzkodás,majd az indulás.Hazavezető út csendben telt egy darabig,de amikor már elkezdett zavarni megszólaltam.

-Az Adam-es ügyön kívül azért jól érezted magad?-pillantottam rá.

-Igen és nagyon köszi,hogy elhoztál.

Otthon a srácokkal kisebb tejszínhab csatát vívtunk,majd jött a dolog legrosszabb része a takarítás.Az este átlagos volt.Megnéztünk egy filmet,majd tervezni kezdtük a holnapot.Az ötletemnek hála, arra az elhatározásra jutottunk,hogy állatkertbe megyünk.

Másnap reggel csodálatos illat kavargott az egész lakásban.Rögtön tudtam,hogy köze van a kajához,ezért gyorsan kiugrottam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt.A konyhában Ya Ou,Barbi készítette a reggelit,Fanni pedig terített.Pár másodperc múlva a többiek is megjelentek így neki állhattunk a reggelinek.

-Olivér azért nekünk is hagyjál.-nevetett barátnőm.

Reggeli után összekészülődtünk és elindultunk.Útközben összefutottunk néhány rajongóval.A lányok kicsit félre álltak, míg mi fotózkodtunk és autogramot osztogattunk.Az egyik lány a fülembe súgta.

-Ő a barátnőd?

Nem válaszoltam rá semmit, csak mosolyogtam.Folytattuk utunkat,majd megérkeztünk.Fanni épp az oroszlánoknál állt, amikor mögé lopakodtam és hátulról átöleltem.Délután megszólalt a telefon. Az RTL székházból hívtak,hogy be kell menünk sürgősen. Nem értettem,hogy minek,de majd úgyis megtudjuk. Elköszöntünk a lányoktól és elindultunk. Ott a portán elmondták,hogy hova menjünk.Bementünk a helyiségbe ahol Márk gondterhelt arca fogadott minket.

-Szia!-köszöntünk neki.

-Sziasztok srácok!Az a helyzet,hogy sok gondolkozás után arra jutottam,hogy kilépek a versenyből, így a szerkesztőség úgy döntött,hogy ti folytathatjátok a versenyt.-szerintem abban a pillanatban egyikünk sem tudta felfogni, mit is mondott.A gondolatok össze-vissza kavarogtak a fejembe.Tartottam attól,hogy a következő pillanatban felébredek és az egész csak egy álom,de nem így történt.Rögtön próbáltunk.Fél 10     felé egy kis szünetet tartottunk.

-Hívjuk fel a lányokat. Biztos már nagyon aggódnak.

-De ami itt történik, arról egy szót se ! Legyen meglepetés.-adta az ötletet Sziki.

Mindenki elvonult valahova és telefonált. Annyira izgatott voltam emiatt az egész miatt,hogy majdnem elszóltam magam. Miután mindenki lerakta, folytatódott tovább a kemény munka.Másnap is kimerítően dolgoztunk,de energiával töltött minket fel az,hogy újra versenyben lehetünk.Elkezdődött az élő show és mi leszünk a következők.Jobban izgultam,mint eddig bármikor fellépés előtt,de ezzel szerintem nem voltam egyedül.Nagyon jó érzés volt újra a színpadon állni és énekelni egy közönségnek, akik szeretik azt amit csinálunk.