19.fejezet-Bonyodalom

Sziasztok! Szombat van úgyhogy megérkezett a következő rész amiben jobban megismerhetitek egy fontos szereplőt. Az előző részhez nem érkezett komi ami kicsit elszomorít. De se baj új nap, új lehetőség! Kitettem egy közvélemény kutatást a júliusban érkező blogomról. Ne felejtsetek el szavazni! Nem is fecsérlem tovább az időt. Jó olvasást!

U.i.: Boldog születésnapot egyik kedves olvasómnak, Vikinek! 

Ölel és puszil titeket, Fanni 

Fanni 

Visszatekintés:

Nem köntörfalaztam és rákérdeztem.
-Lefeküdtél Adammel, igaz?-mélyen a szemébe néztem és vártam,hogy erre mit reagál.

Néma csend honolt a nappaliban. Próbáltam szememmel tekintetét keresni sikertelenül. Nem bírtam tovább és újra megkérdeztem.

-Lefeküdtél vele?

-Igen.-nézett egy pillanatra szemembe,majd újra elkapta a fejét. Különféle érzések kavarogtak bennem,de a harag nem tartozott közéjük. Legalábbis akkor nem éreztem. 

-Hányszor történt meg?-tettem fel a fejemben újra és újra elhangzó kérdést.

-Egyszer.-mondta elcsukló hangon.-Esküszöm.

-Hiszek neked és nem haragszom. -mondtam. Erre felkapta a fejét. Meglepődöttség volt az arcára írva.

-Tényleg?

-Igen.-mosolyodtam el. Luca is óvatosan elmosolyodott és a nyakamba ugrott. Pár percig még  érezhető volt a feszültség. Nem akartam ezt a dolgot feszegetni, így inkább elkezdtem faggatni Párizsról. 

-És milyen Párizs?

-Gyönyörű. Első pillanatban beleszerettem.

-És hogyhogy hazajöttél?

-Hát természetesen meglátogattam a kificamított lábú barátnőmet. De ezt miért kérdezed,hiszen te küldtél egy SMS-t,hogy mi történt? Amúgy honnan lett meg a párizsi számom?

-SMS? Párizsi szám? Te miről beszélsz? 

-Hát az SMS-ről amit tőled kaptam pár napja.-mondta és a táskájáért ment,majd a telefonnal a kezében tért vissza.-Itt van.-mutatta meg az üzenetet. Tényleg az én telefonomról érkezett. De ez hogy lehetséges?

-Ezt nem én küldtem.-ráztam a fejem.-Azt sem tudtam,hogy Párizsba költöztél.

-Biztos te voltál csak a tegnap történtek után nem emlékszel.

-Igen. Lehet,hogy igazad van.-gondolkoztam el egy pillanatra.-És visszaköltözöl ide,Pestre?

-Hát nem tudom. Én is sokat gondolkoztam rajta mióta leszálltam a repülőről,de még nem döntöttem el. A két-három hónap alatt sikerült kialakítanom egy életet magamnak Párizsban ,de nagyon hiányoznak a barátaim és a család. Mégis lehet,hogy jobb  ha visszamegyek. 

-Egy biztos bárhogy döntesz hallgass a szívedre!-szorítottam meg a kezét. 

-Ha úgy döntök,hogy visszamegyek megígéred,hogy meglátogatsz? Vagy meglátogattok?-mosolyodott el.

-Mi ez a vigyor?-kérdeztem rá. 

-Láttam tegnap, hogy nézett rád és aggódott érted. Amúgy nagyon helyes,irigyellek is miattad. Biztos nagyon boldogok vagytok együtt. Bár szerintem a szőke srácnak is bejössz. Kis mázlista.

-Várj! Mi?

-Szőke,irtóhelyes srác. Ő is itt volt tegnap és nagyon aggódott,meg kérdezősködött össze-vissza.

-A szőke srácot Olivérnek hívják és én vele vagyok együtt.-nevettem fel.-Te pedig azt hiszem Maykee-ról beszélsz,de ő csak barát.

-Hát pedig nekem nem úgy tűnt. Egyáltalán nem úgy viselkedett. Na de mindegy is. Inkább mond el,hogy is jöttél össze a szöszivel.

Annyi mindent meséltünk egymásnak,hogy egyszer csak azt vettük észre,hogy már fél kettő. Gyorsan összedobtunk valami kaját,de persze közben is trécseltünk. Annyira jó volt ez az egész. Végre visszakaptam a legjobb barátnőmet.Késő délután Lucának el kellett mennie,hogy elérje a vonatot amivel elmegy meglátogatni a családját,de megnyugtatott,hogy pár nap múlva visszajön és csinálunk egy csajos napot. Egyedül maradtam a nagy lakásba,de nem unatkoztam. Luca ajándékképp hozott nekem egy könyvet,az Evermore-t ami már régóta nagy vágyam volt,hogy elolvassam. Imádok olvasni, azonban mostanában még egy könyv se került a kezembe nem,hogy olvastam volna valamit. Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén és falni kezdtem a lapokat. Annyira lekötött a könyv,hogy azt vettem észre,hogy besötétedett. Zörögni kezdett a zárban egy kulcs majd kinyílt az ajtó és négy hulla fáradt fiú jött be rajta.

-Sziasztok!-álltam fel,hogy köszöntsem őket.

-Maradj csak baby!-jött oda Oli és levágódott a kanapéra,majd az ölébe húzott és apró csókokkal hintette be az egész arcom.-Ez itt mi?-kérdezte és kezébe fogta az imént olvasott könyvet.

-Alyson Noel Evermore. Luca hozta nekem.

-És milyen?

-Elgondolkodtató.-adtam az egy szavas választ és a semmibe bámulva elmélyedtem a gondolataimban.-Milyen volt a napotok?-rázkódtam meg egy kicsit,hogy visszatérjek a gondolataim közül a földre.

-Fárasztó.-jött vissza a konyhából Benny és Sziki kezükben egy-egy tányérral. 

-Én is hozok valami kaját. Te is kérsz?-suttogta Oli a fülembe. Egy aprót bólintottam,minek hatására óriási mosoly került arcára. A következő pillanatban felkapott és a konyhába vitt majd a pultra rakott. Megállt előttem és szorosan magához ölelt,fejét nyakhajlatomba temette. 

-Valami baj van?-toltam el magamtól,hogy szemébe tudjak nézni. 

-Nincs.-mosolyodott el,majd közelebb hajolt és megcsókolt. Puha ajkai falták számat, s mentol ízű lehelete csapkodta nyelvemet. Lábaimmal átkulcsoltam derekát, miközben kezemet belevezettem szőke tincseibe.
-Szeretlek!-suttogtam két csók között.
-Én is.-döntötte fejét a fejemnek.Pár másodpercig csak néztük egymást, az idilli pillanatunkat azonban a telefonom csipogása zavarta meg. Előhúztam zsebemből a készüléket és az üzenetet kezdtem elolvasni.

„Bocsi a tegnapi miatt. Egy paraszt voltam, csak tudnod kell, hogy féltelek. Holnap nincs kedved átjönni filmezni?

xxMaykee”

Az üzenetet olvasva elmosolyodtam amit Olivér is észre vett.
-Ki volt az?
-Csak Miki. Bocsánatot kért és megkérdezte,hogy átmegyek-e megint filmet nézni.
-És átmész?
-Passz. Majd még eldöntöm.-vonogattam a vállam. Csináltunk kaját,majd visszamentünk a többiekhez akik a Mentalistát nézték. Mikor vége lett a sorozatnak egyesével elmentünk fürödni,majd aludni mentünk. Olivért pillanatok alatt elnyomta az álom,de én sehogy sem tudtam elaludni. Kimentem a nappaliba még egy kicsit olvasni,hogy hátha az,majd elálmosít. De sajnos a könyvre se tudtam figyelni. Leraktam a dohányzó asztalra és a semmibe bámulva mélyedtem bele a gondolataimba. Olyan sok minden történt ma amit nem értek vagy nem tudom feldolgozni. Az SMS amit nem is én küldtem. De akkor ki lehetett? A legjobb barátnőm kiköltözött Párizsba és talán soha nem is fog majd visszajönni. És a legjobb barátnőm lefeküdt a volt barátommal amikor még együtt voltunk.
-Fanni,hát itt vagy! Mi a baj? Nem tudsz aludni?-lépett mellém Oli.
-Ja semmi.-töröltem le az arcomon éppen legördülő könnycseppet.
-Látom,hogy valami baj van. Mond el!
-Luca lefeküdt Adammel még akkor amikor együtt voltunk.
-És ez miért bánt ? Még mindig őt szereted azok után amiket veled művelt?-kapta fel a vizet egy pillanat alatt és kérdezte ordítva.
-Mi? Te nem vagy normális! Az az állat már kétszer majdnem megerőszakolt. Hogy tudnám szeretni?
-Ha nem szeretnéd,nem lennél ki ennyire.
-Srácok, mi van itt? Valami baj van? Miért ordibáltok?-jött ki a szobájából Ya Ou,Benny és Sziki. 

-Jaj fiúk bocsi! Nem akartunk titeket felébreszteni. 

-Még mindig Adamet szereti.-szólalt meg mögöttem Olivér. Elképedve bámult rám mindenki. 

-Nem! Ez nem igaz! Olivér nem az a bajom. Csak még végig se hallgattad amit mondani akartam,mert mindenre rögtön fel kell kapni a vizet.

-Szerintem jobb lenne ha most leülnétek és szépen,nyugodtan megbeszélnétek ezt az egészet.-adta a tanácsot Ya Ou egy nagy ásítás közepette. 

-Haver igazad van. Bocsi,hogy felébresztettünk titeket.-lágyult meg Oli.

-Semmi baj,de tényleg beszéljétek meg normálisan.-nézett rám és Olira Benny. 

-Rendben.-mosolyodtam el.Mindenki visszaindult a szobájába,mi pedig letelepedtünk a kanapéra és elmondtam amiket Luca mesélt.

-Bocsi,hogy nem hallgattalak végig baba csak nem értettem ezt az egészet.-nézett mélyen a szemembe Oli mikor befejeztem a beszélést.
-Semmi baj. De hogy hihetted azt,hogy még mindig Adammet szeretem?
-Azt hittem amiatt vagy kiakadva,hogy lefeküdtek.
-De tudod,hogy csak téged szeretlek te buta.-bújtam hozzá.
-Én is téged!.-adott a számra egy puszit.-De ezt az SMS dolgot nem értem. Ha nem te voltál akkor mégis ki lehetett?-merengett el a dolgon.
-Nem tudom.-ásítottam el magam.-Majd holnap kiderítek valamit,de most menjünk aludni,mert holnap szükséged lesz az energiádra.Összekulcsoltuk ujjainkat és a szobánkba mentünk. Befeküdtünk a puha ágyba és szorosan egymáshoz bújva elnyomott minket az álom.

Adam

Mikor kicsi voltam nem láttam mást csak egy összedőlt családot, a mi családunkat. Mindennapi veszekedések és pofonok, ivás és drog ez jellemezte a napjainkat. Mikor idősebb lettem az iskolába mindig csúfoltak ami miatt mérhetetlenül ideges lettem és majdnem agyonvertem az egyik piszkálómat. Kicsaptak az iskolából így új iskolát kellett keresnünk. Anyám úgy döntött Anglia egyik eldugott falujából visszaköltözünk szülővárosába, Debrecenbe. Minden jól ment. Új iskola,új barátok és jobb jegyek. Aztán 16 évesen megismerkedtem pár sráccal,akik azt állították tudják mit tettem. Alkut ajánlottak. Ha belépek a bandájukba nem mondják el senkinek.Belementem a dologba,hiszen nem akartam elveszíteni a barátaimat és azt a lányt aki már akkor fontos volt nekem. Sok marhaságot követtem el a banda miatt,hogy megőrizzék a titkom,de aztán ahogy telt az idő kezdtem megszokni a dolgokat amiket műveltem. Inni és drogozni kezdtem,mint apám. 18 évesen  összejöttem azzal a lánnyal akit szeretek,de belekevertem a piszkos ügyeimbe,így a szülei eltiltották tőlem. Hogy visszakapjam szerelmemet megpróbáltam leszokni a piáról és a drogokról, kisebb nagyobb sikerekkel. 19 évesen sikerült bebizonyítanom a szüleinek,hogy nem vagyok olyan rossz ember,mint azt gondolják,így újra együtt lehettünk. 20 évesen együtt felköltöztünk Budapestre minek egyik oka az volt,hogy meneküljek a "bandám" elől.Tervem nem vált be,mert a srácok követtek és ki akartak tálalni szerelmemnek. Ezt megakadályozva újra bandatag lettem. Visszaszoktam a piálásra és a drogozásra. Veszekedtem,megütöttem,bezártam és fájdalmat okoztam annak a lánynak akit szeretek. Aztán jött egy szőke srác és elvette tőlem. De ezt nem hagyom neki. Vissza fogom szerezni Őt,aki az életet jelenti számomra és ha kell a földbe tiprom azt aki ezt meg akarja akadályozni. Minden éjszaka úgy alszom el,hogy visszafogom szerezni és ez így is lesz. Bármi áron. Többször is próbálkoztam eddig sikertelenül,de most nem hibázhatom el,mert valami megváltozott. Van egy társam akivel ugyanaz a célunk. Elszakítani a két hős szerelmest egymástól. A terv megszületett, már csak megvalósítanunk kell. 

18.fejezet-Veszekedések és békülések

Sziasztok! Megérkezett a kövi rész! És még van nektek egy jó hírem! Mivel nemsokára vége van az iskolának,így minden héten szombatonként olvashatjátok a történetet. Ezen kívül nyárra új történet indul aminek főszereplője Ya Ou lesz. Remélem majd ott is velem tartotok. Az új történetről majd még fogok hozni infókat,ha jelzitek nekem,hogy érdekelne titeket a történet. Addig is ne felejtsétek el mostantól minden héten szombaton I Love You! 

xxxFanni

Fanni 

Visszatekintés:

-Ugye nem bántott?-kérdezte. Hangjából lehetett hallani,hogy mérhetetlenül aggódik.Szorosan magamhoz öleltem és válaszra nyitottam a szám,de egy hang se jött ki rajta. Még láttam ahogy Dani egy jó nagyot bemos Adamnek aztán minden elsötétült. 

Mikor újra kinyitottam a szemem 8 aggódó szem párral találkozott a tekintetem.

-Mit tett veled az a rohadt görény?-kérdezte Olivér és látszott rajta,hogy majd szét robban az idegtől.

-Bántott.-mondtam halkan és mélyen a szemébe néztem.

-Azt hiszem jobb lesz ha mi most magatokra hagyunk titeket.-mondta Ya Ou. Mindenki még egy aggódó pillantást vetett rám,majd kimentek a lakásból. Kivéve egy személyt,Mikit. Olivér leült mellém és megfogta a kezem,míg Maykee a fotelben ült és minket bámult.

-El kell menünk a rendőrségre.-törte meg a csendet Olivér.

-Nem. Nem megyek sehova.

-De fel kell jelentenünk ezt az állatot. Nem engedhetem,hogy még egyszer bántson.-emelte fel a hangját.

-Csak nyugalmat szeretnék és azt,hogy elfelejtsem végleg őt és azt amit velem tett vagy tenni akart.-emelkedett az én hang erőm is.

-Addig nem lesz nyugalmad amíg le nem csukják.

-Te tényleg nem érted?!- pattant fel,majd kezdett bele az ordításba Maykee is.-Most nem az lenne a fontos,hogy elmenjetek a rendőrségre. Pihennie kell és nem a te hülyeségeidet hallgatnia. Ha itt lettél volna vele talán nem történt volna meg vele ez az egész. 

-Mert te mindent tudsz igaz?

-Nem. Nem tudok mindent,de legalább vele voltam amikor szüksége volt rám. 

Mi folyik itt?kérdeztem magamtól. Látszott rajtuk,hogy mindjárt egymásnak ugranak. Olivér válaszra nyitotta  a száját,de ekkor közbeléptem.

-Álljatok már le!-förmedtem rájuk.-Azt hiszitek jobb lesz ha itt marjátok egymást? Ami megtörtént megtörtént. Nem tudjuk megváltoztatni.

-Életem mi csak segíteni szeretnénk.-lágyult  meg Olivér és megakart ölelni,de én eltoltam magamtól.

-Értem. Szóval nálatok az a segítség,hogy itt veszekedtek és még a véleményemet sem kérdezitek meg,hogy én mit is akarok. 

-Ne haragudj. Igazad van. Olivér itt hajtogatja a hülyeségeit ahelyett,hogy meghallgatnánk téged.-mondta Maykee és gúnyos mosoly jelent meg az arcán.

-Hogy én hajtogatom a hülyeségeimet?! Neked elmentek otthonról.-ugrott volna újra Olivér Mikinek.

-Fejezzétek már be! Maykee jobb lesz ha most elmész.-fordultam Bátory úrhoz.

-De...

-Nincs de. Kérlek menj el. 

-Rendben. Vigyázz magadra.-jött oda és meg akart ölelni,de ellöktem magamtól. Maykee egy hangos ajtó csapással elhagyta a lakást,de előtte még szúrós szemmel Olivérre pillantott. Lassan a konyha felé indultam,de Oli utánam jött. 

-Gyere hadd segítsek.-mondta kedves mosollyal az arcán. 

-Nem kell segíteni. Boldogulok egyedül is. -válaszoltam csípősen,majd magamban egy elhatározásra jutottam. A hűtőből kivettem magamnak egy joghurtot,majd bicegve a kanapéhoz sétáltam. 

-Baby tudom,hogy haragszol,de beszéljük meg.-mondta Olivér. Unottan egy pillanatra ránéztem,majd nem szólva semmit folytattam az evést.-Azért gondolj bele engem is meg lehet érteni.-folytatta.-Borzalmasan aggódom érted és tudod,hogy csak azt szeretném,hogy neked jó legyen. Tényleg ne haragudj csak még Miki is jól felidegesített. 

Mintha semmit nem is hallottam volna a közös szobánkba mentem és megragadtam Olivér takaróját és párnáját,majd a nappaliban lévő kanapéra dobtam. 

-Ne csináld ezt velem életem-jött utánam a még mindig nyöszörgő Olivér. -Mit csinálsz?-lepődött meg. 

-Álmos vagyok. 

-És minek hozod ki a cuccom?-nézett rám értetlenül. 

-Nem akarok veled aludni. Úgyhogy döntsd el te alszol a kanapén vagy én. 

-Majd alszom én.

-Rendben.-mondtam majd bementem a fürdőbe zuhanyozni. Legalább fél órán keresztül folyattam magamra a vizet és gondolkoztam. Mikor végeztem már a többiek is hazajöttek.

-Jó éjt srácok!-köszöntem el tőlük és bementem a szobámba. Befeküdtem a puha ágyba és megpróbáltam elaludni,de nem ment. Csak forgolódtam és a gondolataim kavarogtak a fejemben. Úgy éreztem hiányzik valami. Talán hiányzott Olivér közelsége és ölelése. Pár perc múlva nyikorogva kinyílt az ajtó és Olivér lépett be rajta a cuccaival a kezében.Gyorsan lehunytam a szemem és úgy tettem mintha aludnék. Lassan becsoszogott,majd befeküdt mellém.

-Tudom,hogy nem alszol.-mondta. Ajkai szinte súrolták fülemet.Kinyitottam az egyik szememet és láttam ahogy engem néz. Arcán óvatos  mosoly ült.Felültem,de nem mondtam semmit csak néztem magam elé a nagy semmibe. Ő is utánozta cselekedetemet és velem szembe ült.Pár másodpercre elvesztem gyönyörű szemeiben,de aztán rájöttem,hogy haragszom rá így inkább elkaptam a tekintetem és a takarót pásztáztam , mintha az olyan érdekes lenne. Kezével állam alá nyúlt és felemelte a fejem így újra szemébe néztem.

-Sajnálom.-mondta.-Csak nagyon féltelek és belehalnék ha bármi baj történne veled. Nagyon fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni,mert szeretlek.
Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Nagyon jól esett amit mondott és ráébredtem,hogy nem tudok rá haragudni. A nyakába borultam és hosszasan megcsókoltam.
-Sokkal jobban tetszik,mint a kanapé.-nevette el magát Oli.-Ugye szeretsz?
-Mindennél jobban.-csókoltam meg újra Most már nem éreztem úgy hogy hiányzik valami,sőt abban a pillanatban mindent tökéletesnek véltem. Szorosan hozzábújtam és éreztem ahogy a szemem egyre nehezebb és nehezebb lett,majd végül a karjaiban elnyomott az álom.  Másnap reggel éreztem ahogy a napfény simogatja a bőröm ami arra késztetett,hogy kinyissam a szemem. Mivel már legalább volt 11 óra,ezért biztos voltam benne,hogy a fiúk már rég próbán vannak,ami kicsit elszomorított. Lassan felkeltem,felöltöztem,majd a konyhába indultam valami reggeli után nézni. Csináltam magamnak bundás kenyeret és éppen hozzákezdtem volna az evéshez amikor csöngettek. Ijedtemben összerezzentem. A tegnapiakból kiindulva nem tudtam mire számítsak. Lassan az ajtóhoz sétáltam amikor egy ismerős hang szólalt meg a másik oldalon.
-Fanni itthon vagy?-hallottam meg barátnőm hangját.Elfordítottam a zárban a kulcsot és kinyitottam az ajtót.
-Szia!-köszöntöttem egy öleléssel és beinvitáltam a lakásba.
-Jaj,ne haragudj! Ugye nem ébresztettelek fel?
-Nem már épp reggelizni készültem. Kérsz valamit?
-Nem köszi. Mizujs?-Megfogtam a kezét és a kanapéhoz húztam,majd leültünk. Nem értettem mi van vele. Idegesnek tűnt mégis látszott rajta,hogy boldog. A szemében azonban még talán a félelem is tükröződött.
-Hát semmi különös. Élem a mindennapi életem,mint ahogy azt tegnap te is láthattad.-nevettem el magam.
-Ugye tudod,hogy a frászt hoztad rám? Mi történt?
-Adam.-csak ennyit mondtam. Látszott rajta,hogy nem érti. Hiszen ő is csak azt az Adamet ismeri,mint a szüleim mielőtt beavattam őket. Azt a kedves,intelligens és felettébb udvarias fiút akit eljátszott. Igaz,hogy Luca nagyon jól ismer és mindig mindent megosztok vele,de ezt akkor még neki sem mertem elmesélni,de most tudtam,hogy ez az a pillanat amikor csak a színtiszta igazságot mondom el neki,hogy megértse ezt az egész kavarodást. Elmeséltem neki részletesen a tegnap történt dolgokról az emlékeim és ő csak elképedve hallgatott.
-Nem. Ez nem lehetett Adam. Ő nem ilyen.Kizárt dolog.-tiltakozott.
-Pedig ez ő. Végig csak játszott velem aztán mikor összeköltöztünk megismertem azt aki valódi Adam. De ezt az egészet hagyjuk is. Borzalmas dolog még most is visszaemlékeznem ezekre a dolgokra és inkább elfelejteni szeretném,úgyhogy inkább mesélj te. Hova szívódtál fel? Egy csomószor hívtalak,de nem vetted fel.
-Igazából ezért jöttem. Mert tudnod kell,hogy borzalmas barát vagyok,de kérlek hallgass végig.-a válaszom csak egy apró bólintás volt,majd folytatta.-Azután az éjszaka után mikor eltűntél én elhagytam az országot. Jobbnak láttam így és kiköltöztem Párizsba. Hónapokon keresztül hazudtam neked,játszottam a tökéletes barátnőt,pedig egyáltalán nem vagyok az. Nagyon sajnálom. Én tényleg nem így akartam ezt az egészet,de megtörtént és sajnos nem tudom az időt visszatekerni,hogy megváltoztassam.-mondta,de ezt már zokogva. Közelebb mentem hozzá és megöleltem. Ekkor még nem igazán értettem vagy csak nem akartam érteni. Egy dolog foglalkoztatott abban a pillanatban. Az,hogy a legjobb barátnőmnek szüksége van rám. Mikor kicsit megnyugodott azonban már biztos voltam mit akar mondani. Nem köntörfalaztam és rákérdeztem.
-Lefeküdtél Adammel,igaz?-mélyen a szemébe néztem és vártam,hogy erre mit reagál. 

17.fejezet-Nem kívánt látogató

Fanni 

Visszatekintés:
Kopogtam és vártam. Kinyílt az ajtó és szembe találtam magam Bátori úrral. 

-Szia! Hát te? Nem pihenned kéne?-lepődött meg.

-Kéne,de nagyon unatkoztam. Zavarok?

-Nem.Gyere be! Srácok nézzétek ki van itt.-kiabálta miközben a nappaliba mentünk. 

-Fanni,szia!-köszöntöttek egy-egy nagy öleléssel.Gyorsan felpocoltam a lábam,majd az engem bámuló fiúkra pillantottam.

-Mit néztek rajtam ennyire?-tettem fel a kicsit hülyén hangzó kérdést.

-Ja semmit csak azon gondolkoztunk,hogy neked most inkább pihenned kéne ahelyett,hogy itt rohangálsz egyik lakásból a másikba.

-Nem is rohangálok!-játszottam a sértődöttet.-Unatkoztam és gondoltam átjövök hozzátok,hogy csináljunk valamit.

-Na akkor csináljunk valamit.-pattant fel Dani és párszor körbe járta a nappalit. Azt hiszem így gondolkozott. Mikor feladta a töprengést, lehuppant mellém a kanapéra.-De mit?

-Van egy ötletem.Rendeljünk valami kaját és majd utána kitaláljuk.-kacsintott Boti.A srácok egyszerre felpattantak és a konyhába rohantak a telefonért. Lassan én is feltápászkodtam,de Miki termett mellettem. Felkapott és a karjaiban a fiúk után cipelt,majd a konyhapultra tett egy nagy mosoly keretében. Mint az ovisok egymás kezéből kapkodták ki a telefont és mondták,hogy mit szeretnének. A vonal másik végéről lehetett hallani,hogy  semmit nem értenek abból, amit a fiúk mondanak így végül kivettem Dani kezéből a telefont. Röpke 10 perc alatt lediktáltam az egész rendelést, ami nem volt kis feladat. Amíg a kajára vártunk bekapcsoltuk a Tv-t és elkezdtük nézni az egyik kedvenc filmemet, az Avatar-t. Fél óra múlva  csöngettek és a fiúk egyszerre felpattanva az ajtóhoz rohantak.

-Ennyire nem lehettek éhesek.-kiáltottam utánuk nevetve. Egy negyed pillanat múlva elégedett mosollyal, kezükben a kajával tértek vissza. Boti hozott mindenkinek tányérokat, majd nekiálltunk enni és folytattuk tovább a filmet. Dani és Miki pizzát, Boti gyrost,én pedig egyszerű görög salátát ettem. Mikor véget ért az Avatar a srácok egyszerre felém fordultak. 

-Arra gondoltunk.....-kezdte Boti.

-Hogyha lenne kedved.....-folytatta a mondatot Dani.

-Akkor eljöhetnél velünk holnap a stúdióba.-fejezte be Maykee.

-Szívesen. Otthon úgy se tudok semmit csinálni. Maximum halálra unnám az agyam.

-Oké, akkor holnap majd szólunk, ha indulunk.

-Én most megyek. Akkor majd holnap.-köszöntem el. A srácok megöleltek majd Maykee elkísért a mi lakásunkig. 

-Nagyon örülök,hogy átjöttél.-mosolygott. Egy puszit nyomott az arcomra és szorosan megölelt,majd elment. Elfordítottam a kulcsomat a zárban és bementem. A telefonom a konyhapulton volt. Odabicegtem és megnéztem hátha keresett valaki. 10 nem fogadott hívás és 2 sms-em érkezett.4 hívás Lucától, 2 Olivértől,1 Ya Outól, 1 Szikitől és 1 Bencétől jött. A két sms-ből pedig az egyiket Ricsitől, a másikat Lucától kaptam.  "Úgy látszik ma mindenkinek nagyon hiányoztam" gondoltam magamba. Leültem a kanapéra és felhívtam Olivért.

-Szia baba! Végre,hogy hívsz. Miért nem vetted fel? Hogy vagy?-kérdezte aggódva.

-Szia édes! Bocsi csak átmentem Maykee-ékhoz és itthon hagytam a telefonom. Amúgy köszi jól vagyok. Milyen a próba?Ugye nemsokára jöttök?

-Hát a próba csak a szokásos. Szerintem max. 2 óra és indulunk haza,de most mennem kell vissza. Szia! Ne erőltesd meg a lábad!

-Oké! Szia! Szeretlek!-köszöntem el majd bontottam a vonalat.Megnyitottam az sms-eimet és először Ricsiét olvastam el.

„Jó hír! Sikeresen felköltöztünk Lillával Pestre. Valamikor találkozhatnánk.

xxR”

Na végre! Azt hittem sosem fognak már felcuccolni Pestre. Így sokkal közelebb lakunk majd egymáshoz és nem csak több óra utazás után találkozhatunk. Na, de most vissza a földre, hiszen van még egy üzenetem Lucától. Azt is megnyitottam, amiben ez állt:

„Tudom,hogy nagyon haragszol, amiért több hónapra eltüntem, de beszéljük meg. Kérlek hívj!

xoxoLuca”

Biztos azt hitte, azért nem vettem fel,mert haragszom. Jó, abban van valami igazság,hogy nagyon rosszul esett,hogy nem keresett,nem hívott és még egy sms-t sem tudott küldeni,de biztos volt rá oka. Nagyon rég óta legjobb barátok vagyunk,így biztos vagyok benne,hogy elég nyomós oka volt rá. Bepötyögtem a telefon számát és vártam. Kicsengett. Pár pillanat múlva a vonal másik végén Luca hangját hallottam meg.

-Szia! Annyira örülök,hogy felhívtál. Tudom,hogy egy csomó ideje nem kerestelek és nagyon sajnálom. Beszélnem kell veled,de ez nem telefon téma. Tudnánk találkozni valahol?-hadarta.

-Örülök,hogy hallom a hangod. Nekem most nem igazán szabad mennem bárhova is. Nem lehetne,hogy átjössz hozzánk?

-Hogy érted,hogy nem szabad menned? Ugye nem történt semmi. És ki az a hozzánk?

-Majd ha ideértél mindent elmesélek.-lediktáltam neki a címet,majd bontottam a vonalat. Negyed óra múlva kopogtattak. Lassan az ajtóhoz vonszoltam magam és arra számítottam, hogy Luca jött meg. De tévedtem. Nem hiszem el. Hogy talált rám? És mit akar még? Becsuktam volna az ajtót,de az utolsó pillanatban megtartotta a kezével. 

-Nem is örülsz nekem?-kérdezte gúnyos mosollyal az arcán.

-Adam,takarodj innen! Egyáltalán,hogy találtál meg?

-Vannak forrásaim és amúgy is bármit megtennék,hogy láthassalak.

-Jó láttál. Most már húzz innen.-mondtam és közben próbáltam higgadt maradni, ami minden másodpercben egyre nehezebb lett. Újra próbálkoztam az ajtó becsukásával,de ő ezt megelégelte. Erősen kivágta az ajtót és bejött a lakásba. Hátrálni kezdtem, miközben egész testemet átjárta a félelem. Nem tudtam mit akar csinálni vagy,hogy mi fog történni,de minden porcikám reszketett.

-Múltkor azt mondtad,hogy megváltoztál.-mondtam elcsukló hangon. A lábam nagyon fájt,de ezzel sem foglalkoztam. Csak az érdekelt,hogy tűnjön el az otthonomból.

-Az akkor volt.

-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Valamiben megbotlottam és elestem.

-Te tényleg nem tudod? Téged akarlak még mindig. És ha tetszik, ha nem úgyis visszaszerezlek. 

-Nem fogom elfelejteni neked,hogy megütöttél és azt sem,hogy meg akartál erőszakolni. 

A pupillája kitágult és mérhetetlen nagy düh járta át a testét. Körbe nézett a szobában. Az egyik ablakon megakadt a szeme és odasétált. Kihasználva a pillanatot lassan feltápászkodtam a földről és az ajtó felé indultam. Már a kilincset nyomtam volna le, amikor a hátam  mögött megszólalt.

-Csak nem szökni próbálsz angyalom?-kérdezte. Hangos lépésekkel megindult felém. Nagyon megrémültem, csak az járt a fejembe,hogy el kell menekülnöm tőle. Mit sem foglalkozva a lábammal "futásnak" eredtem, bár az még gyors sétának sem lett volna nevezhető. Pár másodperc múlva utolért és a falnak szorított.Lassan a fülemhez hajolt és suttogva csak ennyit mondott:

-Tőlem nem menekülsz el!

Újra sírni kezdtem. Tudtam,hogy bármire képes és azt is,hogy esélyem sincs ellene,így az egyetlen megoldás jutott az eszembe. Talán, ha kiabálok, meghallja valaki és majd segít.

-Segítség! Valaki!-ordítottam torkom szakadtából. Ez nagyon felidegesítette. Hirtelen óriási pofon csattant az arcomon. Éreztem ahogy keze lenyomata pirosodik a bőrömön és közben égett. A könnyeim újra megeredtek,de erről Adam tudomást sem vett. 

-Látod ez van, ha rossz kislány vagy.-mondta és gúnyosan elmosolyodott és még jobban a falnak szorított.-Mit szólnál ha.....-kezdett bele a mondatba és közben az ingem gombjaival kezdett babrálni. A következő pillanatban azonban valaki lerántotta rólam. Maykee termett mellettem és szorosan magához ölelt. 

-Ugye nem bántott?-kérdezte. Hangjából lehetett hallani,hogy mérhetetlenül aggódik.Szorosan magamhoz öleltem és válaszra nyitottam a szám,de egy hang se jött ki rajta. Még láttam ahogy Dani egy jó nagyot bemos Adamnek aztán minden elsötétült.

Maykee

Nagyon örülök neki,hogy megismerhettem Fannit. Egy nagyon kedves, vicces és gyönyörű lány. Amikor bent voltunk vele a kórházban jobban megismertük. Eddig is találkoztunk párszor az X-faktorban de még soha nem beszéltünk. Másnap a srácokkal próbàltuk elfoglalni magunkat kisebb nagyobb sikerrel. Délután csengettek. Én mentem ajtót nyitni és Fannival találtam szembe magam. Nagyon örültem neki,hogy átjött,de kicsit furcsálltam is hiszen a legjobb most az lenne neki, ha pihentetné a lábát. Rendeltünk kaját és megnéztünk egy filmet. A srácokkal kitaláltuk,hogy meghívjuk,hogy jöjjön el velünk a stúdióba, amibe bele is egyezett, majd hazament. Mikor visszaértem a lakásba Dani és Boti furán néztek rám. 

-Mi van?-néztem rájuk értetlenül. Nem értettem miért kell annyira bámulni. 

-Ja, semmi. Mi lenne?

-Jó, akkor inkább próbáljunk.-hagytam annyiban a dolgot,pedig tudtam,hogy készülnek valamire. Már majdnem egy fél órája folyt a próba, amikor kiabálást hallottam. Először azt hittem,hogy csak képzelődök de utána újra hallottam a hangot. 

-Ti is halljátok?

-Igen. Menjünk nézzük meg, mi az.

Kimentünk a lakásból,de a kiabálást már nem hallottuk. Elindultunk arra,, ahonnan hallani véltük a hangokat. A folyosón azonban észrevettük Fannit, aki sírt és valami idegent aki az ő ingét kombolja ki. Nekem se kellett több. Odamentem és lerántottam Fanniról a csávót. Dani jól bemosott neki, majd a pasi elrohant. Fannit szorosan magamhoz öleltem, hátha úgy sikerül megnyugtatnom, közben pedig kérdeztem tőle, hogy bántotta-e. Nem válaszolt csak sírt, majd pár másodperc múlva összerogyott. Felemeltem és az ő lakásuk felé indultam, ahol az ajtó tárva nyitva volt. Bementünk és óvatosan az ágyra helyeztem. Néma csend uralkodott a szobában, amikor egyszer csak megszólalt a kaputelefon. Odamentem és felvettem. 

-Igen?

-Helló! Luca vagyok, Fanni barátnője felengedsz, légyszi.

Természetesen beengedtem, bár nem igazán találtam alkalmasnak a látogatást. Pár perc múlva kopogtattak az ajtón és egy Fannival egyidős lány lépett be a szobába. 

-Uramisten! Mi történt a Fannival?-kérdezte, amint megpillantotta az ágyon elájulva barátnőjét. 

-Hát ez az amit mi sem tudunk.

Mindannyian Fannit néztük és vártuk,hogy felébredjen. Boti kiment a konyhába és a kisebb sokkot kapó Lucának hozott egy pohár vizet,amikor az ajtó irányából nevetést és Olivér hangját hallottuk meg. 

-Életem megjöttünk.-kiabálta,de amikor belépett a szobába az ő reakciója sem volt jobb mint Lucáé,sőt. 

-Srácok, ti mit kerestek itt? És ki ez a làny? És mi történt szerelmemmel?-kérdezősködött. Fanni mocorogni kezdett és minden aggódó szempár rá  szegeződött, majd pár másodperc múlva kinyitotta a szemét. 

16.fejezet-Új barátok

Sziasztok! Először is borzalmasan sajnálom,hogy  3 hétig nem volt rész. Ezt minél előbb szeretném is bepótolni. Másodszor pedig szeretném nektek megköszönni a több 10000 oldalmegjelenítést. Nagyon boldog vagyok,hogy sokatokat érdekel az írásom. Remélem még sokáig így is lesz. Nem is szeretném tovább húzni az időt. Itt a 16.fejezet. Komizni,feliratkozni és pipálni ér. Jó olvasást!

U.i.: Boldog nyuszit és a lányoknak sok locsolót! <3 

xxxFanni

Olivér

Mikor megláttam az üzenetet fejvesztve elkezdtem bepötyögni Maykee számát és felhívtam.Kicsöngött.Nem tudtam miről akar beszélni,de rossz elő érzetem volt.Pár másodperc múlva Maykee szólt bele a telefonba.

-Azt hittem már föl se akarod venni.Egy csomószor hívtalak.-esett nekem telefonon keresztül.

-Jó tudom. Mi történt?

-Fanni leesett a lépcsőn.

-Ne is mond tovább 10 perc és ott vagyok.-csaptam le a telefont.

-Mi az haver?-jött oda Ya Ou.

-Fanni leesett a lépcsőn.Bemegyek hozzá a kórházba.

-Mi is  veled megyünk.-jött oda Sziki és Benny is.

-Menjetek srácok.És majd hívjatok,hogy mi van Fannival. Jobbulást neki.-intett mentor apánk.

-Köszönjük Robi.-köszöntem el az ajtóból és sietve a kocsihoz mentem.Gyorsan mindenki bepattant és már indultunk is. Bementünk ahol rögtön megcsapott minket a kórház szag.Megkérdeztem melyik szobában van szerelmem  és gyors léptekkel megkerestem.

Fanni 

Mikor felébredtem éreztem,hogy nem otthon vagyok.A szememet még nem nyitottam ki,de mikor megéreztem a borzalmas kórház szagot, mindent megértettem.A fejem sajgott és a jobb lábam nagyon fájt.Nem volt erőm kinyitni a szemem,de azt megállapítottam,hogy a szobában van bent három fiú. A hangokat nem igazán ismertem fel,de amikor a neveket meghallottam tudtam,hogy az MDC van itt velem.Pár perc múlva nyílt az ajtó és bejöttek.Rögtön Olivér aggodalmas hangját hallottam meg,majd felismertem a többiekét is.

-Mi történt?-kérdezte rögtön Olivér miközben az ágyam mellé húzott egy széket és megfogta a kezem.

-Nem tudom.A srácokkal jöttünk fel amikor nagy zajt hallottunk és megtaláltuk Fannit.-számolt be azt hiszem Dani.Erőt vettem magamon és lassan kinyitottam a szemem.Hirtelen minden szem rám szegeződött.Kicsit megdörgöltem a szemem és felültem.Ekkor észrevettem,hogy a lábam be van kötve ami megmagyarázza,hogy miért fáj.Nem bírtam megbarátkozni a látvánnyal, ezért még percekig azt néztem.Közben a fiúk csendben bámultak maguk elé vagy az én arcomat kémlelték.

-Istenem-szólalt meg Oli olyan halkan,hogy csak én hallottam.

-Shh. Nincs semmi baj.-néztem rá és egy kicsit megszorítottam a kezét.

-Hogy érzed magad?

-A lábam és a fejem fáj, de amúgy minden oké.-küldtem az összes fiú felé egy biztató mosolyt amit szívesen viszonoztak is.-Mi történt?

-Mennyire emlékszel?-kérdezett vissza Sziki.

-Hát arra, hogy elmegyek futni,de megbotlottam.

-Leestél a lépcsőn.-kezdett bele a mesélésbe Dani.

-Na ez rám vall.-nevettem el magam kínosan.

-Megtaláltunk és rögtön kórházba hoztunk.-foglalta össze röviden Boti.

-Hozzunk neked valamit?-pattant fel a székről Benny és Ya Ou egyszerre.

-Nem kell köszi max egy üdítő.

-Srácok lejöttök velünk a büféhez?-nézett végig a társaságon Ya Ou. Persze mindenki ment így kettesben maradtunk Olival.

-Mit mondott az orvos?-törtem meg a csendet pár perc múlva.

-Kisebb agyrázkódásod van így mára bent tartanak megfigyelésre,de ha minden rendben lesz holnap már haza jöhetsz.

Kicsit elszontyolodtam a hír hallatára.Semmi kedvem nem itt maradni. Bár kinek lenne?!Felemeltem a takaróm miközben kicsit arrébb csúsztam az ágyon.Párszor megütögettem a matracom majd Olivérre néztem amiből rögtön megértette mit szeretnék.Befeküdt mellém és összekulcsolta ujjainkat.Mellkasára hajtottam a fejem és hallgattam a szívverését. Pár perc múlva a szemeim lecsukódtak és elnyomott az álom. Mikor felébredtem Oli éppen azt mondta a fiúknak,hogyha akarnak akkor nyugodtam hazamehetnek.ő majd vigyáz rám.

-Neked próbára kell menned.-nyitottam ki hirtelen a szemem.

-De nem foglak itt hagyni.-szögezte le ellentmondást nem tűrően,de  nem adtam fel.

-Egyedül  is el leszek,de azt nem hagyhatom,hogy az én bénázásom miatt ne készüljetek a show-ra.

-Kössünk egyezséget.Most elmegyek próbára,de éjszaka bent maradok veled.

-És addig  itt maradunk veled. Persze csak ha szeretnéd.-ajánlotta fel Maykee.

-Nem kérhetek tőletek ilyesmit. Nyugodtan hazamehettek.-mosolyogtam az MDC-re.

-De mi szivesen maradunk.-válaszoltak 1000 wattos mosollyal.

-Köszi.

-Hoztunk neked valamit.-lépett közelebb Benny és egy csomó kaját rakott az ágyamra. Volt ott minden:chips, gumicukor,csoki,oreo és pár szendvics.

-Csak ilyen keveset hoztál?-néztem rá tettetett csalódotsággal,de senki nem bírta ki és hangos röhögésbe kezdtünk.

-Nekünk lassan mennünk kell.-szomorodott el Oli és komótosan kimászott az ágyból.-Srácok nagyon vigyázzatok rá!

-Igen is.-vágták magukat vigyázzba.A fiúk odajöttek elköszönni majd Olivér is egy hosszú csókkal búcsúzkodott.

-Azért levegőt el ne felejtsetek venni.-nevette el magát Ya Ou miközben felvette a kabátját.A kijelentését egy mosollyal díjaztuk majd Oli a számra nyomott még egy puszit. Miután elmentek a szobába leszállt az a kínos csend ami engem nagyon idegesített.

-Mit csináljunk?-törtem meg végül.

-Mesélj magadról!-húzták közel az ágyamhoz a székeiket.Egy csomó kérdéssel megbombáztak amikre szívesen válaszoltam,majd én kérdezgettem őket.Gyorsan megtaláltuk a közös hangot.Észre se vettük,de csak úgy repült az idő. Hirtelen megszólalt Dani telefonja.Kiment a folyósora és vagy 25 percig telefonált.

-Fanni,nem haragudj,de vissza kell mennem a Corvinra.

-Én is megyek.-pattant fel Boti.-Maykee?

-Én még maradok.-mosolygott rám.

-Köszi fiúk,hogy eddig is maradtatok.-búcsúzkodtam.

-Nincs mit.Reméljük majd átjössz valamikor.-kacsintott Dani. Egy-egy puszival elköszöntek,majd elmentek.

-Na akkor mit csináljunk?-huppant az ágyamra Maykee.

-Passz.Nem sok mindent lehet itt csinálni.

A következő pillanatban egy nem túl szimpatikus nővérke jött be kezében valami kaja szerűséggel. Szúrós szemmel végig mérte Maykeet aki még mindig az ágyamon ült és várta mikor esik le neki mit is akar. Drága Bátori úrnak persze nem esett le így végül megszólalt a nővér.

-Remélem fiatal úr kényelmesen elhelyezkedett.-és közben lerakta a kezében tartott tálcát.

-Ja. Bocsánat.-eszmélt fel Maykee és visszaült eredeti helyére.Alig bírtam visszatartani a nevetést így reménykedtem minél előbb kimegy a "kedves" nővérke.Még párszor körbenézett majd komótosan elhagyta a szobát.Becsukódott az ajtó és kitört belőlünk a nevetés.

-Hogy lehetsz ilyen sötét?!-fogtam a fejem.

-Jól van na. Nem oda figyeltem.

-Hát azt látom.-kuncogtam tovább. Maykee újra a felállt és párszor körbejárta a kis szobát,majd a szeme megakadt a tálcán amit a nővérke behozott. Az arckifejezéséből ítélve látott már jobban kinéző kaját is.

-Hogy eltereljük a gondolataidat arról a förmedvényről inkább gyere együnk egy szendvicset.-tanácsoltam.Visszaült az ágyamra és csöndben megettük a szendvicseinket.De most már a csend nem kínos hanem megnyugodtató csend volt.

-Gumicukrot?-nyújtottam felé a kibontott zacskót.

-Kérek.-mondta és kikapta a kezemből. Kihasználva,hogy én most nem tudok járni gyorsan felpattant és a szoba másik végében termett.

-Héé. Ez nem ér.

-Miért ne érne?-kérdezte gúnyosan. Sajnos nem volt szerencséje,mert mellettem volt még egy zacskóval és  azokkal kezdtem el dobálni. Egyfolytában az arcát találtam el így kinyitotta a száját hátha oda is sikerül beledobnom. Sikerült is. Egyszer. A többi  1000 próbálkozás nem járt sikerrel így egyszer csak azt vettem észre,hogy már minden gumicukor a földön hever. Maykee persze jót szórakozott a bénázásomon.

-Azt hiszem ezt össze kéne szedni.-néztem körbe.

-Nem igazság. Te nem tudsz segíteni.-szontyolodott el. Nem tudom miért de bemászott az asztal alá is. Éppen jött volna ki amikor bevágta a fejét.

-Auu!-jajgatott.Nem bírtam ki és újra elkapott a röhögő görcs.

-Ne nevess! Ez nem vicces.-vágott morcos képet,amiért még jobban nevetnem kellett.Lassan feltápászkodott és odajött az ágyamhoz. Gonosz vigyor jelent meg az arcán amiből már rosszat sejtettem.

-Mire készülsz?-vontam fel a szemöldököm.Kellett nekem ezt megkérdezni,mert a következő pillanatban már meg is tudtam a választ. Elkezdte csikizni a hasam.Pár perc múlva még mindig csikizett, én pedig már sírtam a nevetéstől.Hirtelen kinyílt az ajtó és Olivér lépett be rajta.Már ennyi lenne az idő? Annyira jól éreztem magam Maykee-val,hogy észre se vettem.Olyan,mintha már ezer éve ismernénk egymást.Na de vissza a jelenbe. 

-Srácok én mentem.Jó éjt! Ja és Fanni jobbulást!-kacsintott. Gyorsan felvette a kabátját,egy puszival elbúcsúzott,majd elhagyta a szobát. "Ez mi volt?" kérdeztem magamtól. 

-Szia baba!-jött oda hozzám Olivér és egy hosszú csókkal köszöntött.-Milyen volt a srácokkal?

-Nagyon jó.-mosolyogtam.Az este kellemesen telt,bár soha többet nem akarok kórházban aludni. Megnéztünk egy filmet, hülyültünk,beszélgettünk és Olivér megkért,hogy énekeljek. Először ódzkodtam még a gondolattól is,de aztán sikerült meggyőznie. Miután teljesen elfáradtunk összebújva elaludtunk. Reggel izgatottan keltem fel. Alig vártam,hogy végre haza mehessek. Az orvos még elmondta a szokásos dolgokat: Ne terheljem a lábam, sokat pihenjek stb. majd jobbulást kívánt és már indulhattunk is. Mikor megérkeztünk még mindenki otthon volt.

-Sziasztok!-bicegtem be az ajtón, mögöttem Olivér hozta  a cuccaimat.

-Szia! Hogy vagy?-jöttek oda a fiúk és megöleltek.

-Köszi jól. Nagyon fáradt vagyok úgyhogy elmegyek aludni. Jó próbát srácok.-köszöntem el tőlük és bevonultam a szobánkba. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó és Olivér jött be. Egy puszit nyomott a homlokomra majd kifelé indult,de utána szóltam. 

-Siessetek.-mondtam. Hirtelen megfordult és visszajött,majd egy csókot nyomott a számra.Miután a srácok elmentek nemsokára elnyomott az álom.Mikor felébredtem már két óra volt. Kibicegtem a konyhába és csináltam valami ehetőt. Ebéd után leültem a Tv elé és váltogatni kezdtem a csatornákat,közben pedig azon agyaltam mennyire nem igazság,hogy most semmit nem csinálhatok. Nem találtam semmit ami érdekelt volna így felpattantam,kibicegtem a folyosóra át egy szomszéd lakáshoz. Kopogtattam és vártam.Kinyílt az ajtó és szembe találtam magam Bátori úrral.

15.fejezet-Féltékenység és Jajj

Sziasztok!Két nap késéssel,de megérkezett a következő rész.Remélem tetszeni fog. :) Komizni, pipálni és feliratkozni ér. Jó olvasást!        

 xxx Fanni 

Fanni 

Visszatekintés:

Csodálatos és felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt.

Reggel korábban ébredtem,mint általában legalábbis ezt gondoltam. Lusta voltam felkelni,ezért csak a plafont bámultam és hallgattam szerelmem szuszogását. Egy idő után megérezhette,hogy nézem,mert pár perc múlva kinyitotta a szemét.

-Jó reggelt.-adtam szájára egy  puszit.

-Csak ennyit kapok?

-Milyen kis elégedetlen valaki.-csókoltam meg,de ez se tartott 5 másodpercnél tovább,mert hatalmas erővel kinyitódott az ajtó és Sziki lépett be rajta. Legurultam az ágyról ijedtemben és közben próbáltam eltakarni magam a takaróval.

-Olyan jól tudsz mindig időzíteni.-nevette el magát Oli és közben megnézte jól vagyok-e.

-Értek hozzá.-kacsintott Sziki.-Csak szólni akartam,hogy 15 perc múlva indulunk.

-De még tök korán van.-siránkozott Oli.

-10 óra van. Ne nyafogj hanem készülődj!

-Igen is kapitány!-vágta vigyázzba magát  kis majmom . Mikor Sziki  kiment a szobából a szekrényben kezdtem kotorászni.

-Mit keresel?-dőlt vissza az ágyra.Nem válaszoltam csak kikaptam az egyik pólóját és fölvettem.

-Jól áll. Bár nekem ruha nélkül is tetszettél-mondta és kaján vigyor jelent meg az arcán. Közelebb lépett és megcsókolt. Nem akartam elválni tőle,de mégis eltoltam magamtól.

-Készülődnöd kell.

-Van még öt percem.-kacsintott és közelebb hajolt,de abban a pillanatban megkordult a hasa.Nem bírtuk ki és hangos elnevettük magunkat.

-Inkább menjünk enni.-mondtam még mindig nevetve. Ő is felöltözött és a konyhába mentünk.

-Jó reggelt!-köszöntünk a többieknek.Oli gyorsan reggelizett majd a fiúk elmentek próbára a lányok pedig haza így otthon maradtam egyedül.Nem volt jobb ötletem így kicsit rendet raktam és elmentem vásárolni,mert hála Olikámnak a hűtő megint kong az ürességtől.A nagy hűtőfeltöltő expedíció után fáradtan ültem le a kanapéra és előkaptam a gépemet. Első dolgom az volt,hogy csekkoljam a facebook-m,mert már nagyon régen jelentkeztem be.A fiúk és a lányok is bejelöltek, plusz majdnem az összes x-faktoros.Volt még három név akit először azt hittem nem ismerek,de mikor megnéztem az adatlapjukat rájöttem,hogy ők az MDC. Párszor összefutottam velük a kulisszák mögött,de talán ők voltak az egyetlenek akikkel még nem beszéltem.Mindenkit visszaigazoltam, amikor üzenetem érkezett.Sajnos a rövid beszélgetés után Olinak vissza kellett menni próbálni így rám tört az unalom.Anikóval tök jól összebarátkoztam.Hirtelen fölpattantam és átmentem hozzá.Az ajtó előtt álltam és bekopogtam,pár másodperc múlva egy 1000 wattos mosoly kíséretében Anikó ajtót nyitott.

-Szia!Mizujs?

-Szia!Nem zavarok?

-Nem,dehogyis.Gyere be! Kérsz kávét? Most csináltam. 

-Igen kérek.Köszi.-ültem le az egyik székre.-Hogy vagy? 

-Jól és te?-ült le mellém és a kezembe nyomta a gőzölgő feketét.

-Megvagyok.Bár azon gondolkoztam, hogy mit fogok csinálni mindennap ha a fiúk próbán lesznek.

-Van egy ötletem.Mit szólnál ha unalom űzőként eljönnél velem a West End-be vásárolni,mert nincs kedvem egyedül menni.

-Én benne vagyok.Menjünk.-gyorsan megittuk a kávét,majd fölvettük a kabátunkat és elindultunk.Egy csomó boltba benéztünk és mindent ami csak egy kicsit is megtetszett felpróbáltunk.A vásárlás végére Anikó egy új szettel én pedig egy új cipővel lettem gazdagabb.

Utána visszamentünk Anikóékhoz és rendeltünk egy pizzát.

-Szia Anikó megjöttem.-kiabált Lili mikor belépett az ajtón.

-Szia!-köszöntünk Anikóval egyszerre.

-Ja bocsi nem tudtam,,hogy te is itt vagy.-huppant le mellénk a kanapéra a kezében egy szelet pizzával.

-És milyen volt a próba?

-Hát,elég fárasztó.

Még beszélgettünk egy kicsit,majd hazamentem.Este felé járt még,de még a fiúk sehol se voltak. Gondoltam elütöm az időt bekapcsoltam a rádiót,ahol éppen Ariana Grande Baby I című száma szólt.Énekelni kezdtem a számot.

Baby I got love for thee so deep inside of me I don't know where to startI love you more than anythingBut the words cant even touch what's in my heart

Vége lett a számnak és egy hang szólalt meg mögöttem amit rögtön felismertem.

-Gyönyörű hangod van!

-Nem illik hallgatózni.-szúrtam le a hang tulajdonosát és a mellette álló három lefagyott jó madarat.

-Nem is mondtad,hogy tudsz énekelni,azt meg főleg nem,hogy ilyen jól.-ébredt fel először Ya Ou.

-Igazából még soha senki nem hallott énekelni,de ezt a témát hanyagoljuk.Inkább menjünk enni.-ezt nem kellett kétszer mondani.Mindenki leült a saját helyére,de a témáról nem akartak leszállni.

-Hogyhogy nem hallott még senki sem énekelni?-értetlenkedett Benny.

-Senkinek nem mertem megmutatni és nektek sem akartam csak megjöttetek én meg nem hallottam.

Vacsi után a fiúk furcsán viselkedtek.Tudtam,hogy készülnek valamire,de arról fogalmam sincs mire.Egyszer csak Sziki kezében előtűnt a gitár és akkor rájöttem a tervre.Menekülőre fogtam a dolgot és a szobánk felé kezdtem somfordálni ám Olivér észrevett,utánam rohant és felkapott.

-Tegyél le!-kiabáltam nevetve.

-Nem menekülsz.-vigyorgott.

-A Little Thing-et tudod?-nézett rám Sziki.

-Igen,de most muszáj ezt?

-Igen muszáj. Légyszi énekeld el.-vágott kiskutya szemeket Oli.

-Ezeknek a szemeknek,hogy lehetne ellenállni.-nevettem el magam.-Oké,de akkor ti is énekeltek velem.

-Rendben.-mentek bele az alkuba.A dal közben próbáltam nagyon koncentrálni,hogy ne rontsak el semmit.A szám felénél azonban már elengedtem magam és hagytam,hogy a zene szeretete átjárta a testem.Zenélés után szokásunkhoz híven leültünk Tv-zni. Én Oli ölében feküdtem,a másik kanapén a másik három fiú.A film felénél észrevettem,hogy szerelmem mindjárt elbóbiskol.

-Ne menjünk aludni?

-Dehogyis.Nézd csak nyugodtan tovább a filmet.

-De látom,hogy mindjárt bealszol.Akkor cseréljünk helyet.

-Rendben.

Most Ő feküdt bele az ölembe,pár perc múlva ránéztem és már aludt is. Akaratom ellenére is megmosolyogtam, hogy milyen édesen alszik. A film végére már csak Ya Ou és én maradtunk ébren.

-Azt hiszem én is megyek aludni.Jó éjt!-adott puszit a homlokomra.

-Neked is.Én most mit csináljak velük?-mutattam a három alvó srácra.

-Hagyd itt őket.

Mindenkit egyesével betakargattam, majd hallgatva Ya Oura ott hagytam őket és lassan bementem a szobába. Befeküdtem a jó meleg ágyba és már majdnem elaludtam amikor a takaró felemelkedett és két ölelő kar fonódott a derekamra.

-Felkelthettél volna.-súgta a fülembe Oli.

Nem válaszoltam csak szorosan hozzábújtam és hagytam,hogy elnyomjon az álom.

***Vasárnap***

A többiek nem tudtak sajnos eljönni így most csak ketten megyünk Barbival a Döntésre.Tegnap a fiúk ismét fantasztikusak voltak és a mentorok is meg voltak velük elégedve.

-És mit veszel fel ma?-ült le mellém Barbi a kezében egy sütivel.

-Nem tudom.Segíts!

-Na gyere.-ragadta meg a kezem és egyenesen a szekrényemhez húzott.Egyesével kezdte el kidobálni a ruháimat onnan ami nem nagyon tetszett.

-Utána el is pakolsz?-néztem rá tettetett szigorral.

-Persze.-nevette el magát.Végül a kezébe akadt az egyik kedvenc összeállításom.-Na ez tökéletes lesz.

Összekészülődtünk és elmentünk a székházhoz.Amikor beléptünk Olivér éppen egy lány derekát karolta át és úgy fotózkodott. Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom.Elsápadtam amit Barbi is észrevett.

-Jól vagy?

-Igen persze.-erőltettem magamra egy mosolyt.-Gyere menjünk be.-megragadtam a kezét és az ajtó felé kezdtem húzni.Persze erre a fiúk felfigyeltek.Leültünk a helyünkre és próbáltam terelni a témát.

-Szerinted mivel készülnek ma a fiúk?

-Ne tereld a témát!Mi volt a baj?

-Semmi.

-Jaj ugyan már.Rosszul hazudsz.Mond el!-milyen jól kiismert.

-Tudom.-nevettem el magamat kínosan.-Kicsit rossz volt látni Olivér karjaiban azt a lányt.

-Féltékeny vagy?Ugye tudod,hogy nincs miért?!Oli szeret téged és ezt te is nagyon jól tudod.

-Jó,de olyan sok szép,csinos és kedves lány van és mind a lábai előtt hevernek...

-Ezt most fejezd be! Nyugi.Téged szeret és nem mást.

A show közben elgondolkoztam azon amit Barbi mondott és próbáltam nem foglalkozni a saját hülyeségemmel.A fiúk tovább jutottak ezért madarat lehetett volna velem fogatni annyira boldog voltam és a gondolataim is elterelődtek a történtekről.Hátra mentünk a fiúkhoz és megvàrtuk amíg elkészülnek.Útközben Oli összekulcsolta a kezünket és egy percre se akarta elengedni.Otthon az ágyban feküdve még beszélgettünk egy kicsit.

-Mi volt a baj?

-Mikor?-tettettem a hülyét.

-Amikor megjöttetek.Olyan gyorsan berohantatok.

-Az igazság az,hogy féltékeny lettem,amikor megláttam,hogy az egyik rajongót ölelgeted.-sütöttem le a szemem.Nem válaszolt semmit csak szorosan magához húzott és megcsókolt.

-Nincs okod a féltékenységre,de ezt te is tudod.Én téged szeretlek.-nézett mèlyen a szemembe.

-Barbi is ezt mondta,de nálam sokkal szebb lányok is vannak és......

-De nekem nem más lány kell hanem te.-vágott a szavamba. Annyira jól esett amit mondott.

-Szeretlek nagyon.-feküdtem a mellkasára és nemsokára elnyomott az álom.Másnap délig aludtam  így mikor felébredtem a fiúk már rég a próbán voltak.A reggelit kihagyva megebédeltem és elhatároztam,hogy elmegyek futni.Felöltöztem,bezártam az ajtót és elindultam.Hallottam,hogy valaki jön fel.Elkezdtem leszaladni a lépcsőn,de megbotlottam és a következő pillanatban elsötétült minden.

Olivér

A show után nagyon fáradtak voltunk,de még kimentünk autogramot osztogatni majd hazamentünk és aludtunk egészen másnap délig.Csodálatos illatokra ébredtünk. A lányok isteni finom ebédet és sütit csináltak. Evés után elmentünk próbára.Hatalmas kő esett le a szívünkről amikor elsőként tovább jutottunk. Az este többi része is csodálatosan telt.Reggel arra ébredtem,hogy Fanni engem néz.Sziki sikeresen ismét ránk nyitott csak szerencsére most nem akkor.Szólt,hogy nemsokára indulunk.Gyorsan megreggeliztem és felöltöztem majd elmentünk próbára.Estefelé,mikor jöttünk haza Benny magyarázott valamit amikor hallottam,hogy valaki énekel.

-Shhh. Hallgassátok!-követni kezdtem a hang irányát ami a lakásunkból jött.Mikor vége lett a számnak Fanni megfordult és meglepődött,hogy ott állunk.Kiderült,hogy még senki nem hallotta énekelni.Vacsi után Sziki elővette a gitárját amiből rögtön rájött szerelmem mit is akarunk.Lassan hátrálni kezdett a szobánk fele,de pechére észrevettem és utána mentem.Felkaptam és visszavittem a nappaliba.Együtt elénekeltük a Little Thing-et majd elkezdtünk egy filmet nézni,de olyan fáradt voltam,hogy elaludtam.Amikor felébredtem a Tv már nem ment és csak Szikit és Bennyt láttam aludni a kanapén.Lassan becsoszogtam a szobába ahol Fanni már az ágyban feküdt.Én is befeküdtem mellé majd elaludtunk.Egész héten ,keményen dolgoztunk,hogy a hétvégén 110%-osan teljesítsünk.Szombaton a produkciónk elnyerte a tetszését a mentoroknak és remélem a rajongóknak is.Vasárnap csak Fanni és Barbi jött a Döntésre.Éppen egy rajongóval fotózkodtam amikor a két lány beviharzott. Legszívesebben utánuk mentem volna,de nem hagyhattam ott a rajongókat.A rajongók szeretetének és támogatásuknak köszönhetően ismét tovább jutottunk.Otthon még egy kicsit beszélgettünk és megtudtam,hogy Fanni féltékeny volt.Remélem sikerült megnyugtatnom.Reggel mikor indultunk  szerelmem még aludt.Egy puszit adtam a homlokára és elmentünk.A próba közepén rezegni kezdett a telefonom. Maykee volt az,de gondoltam nem fontos,ezért kinyomtam.Pár perc múlva még kétszer felhívott,de akkor se vettem fel.Majd egy sms-t kaptam tőle.Volt egy kis szünet,akkor volt időm megnyitni az üzenetet.

„Hívj fel! Nagyon sürgős! Fanniról van szó!

xxMaykee”

14.fejezet-Új lehetőség

Sziasztok!Kicsit megváltozott a kinézet.Remélem tetszik. :) Nagyon sajnálom,hogy múlthéten nem tudtam részt hozni,de minden összejött.Kicsit kételkedem abban is,hogy van még értelme írni ezt a blogot,mert nem igazán kapok visszajelzéseket.A véleményetekre vagyok kíváncsi. Mi legyen a blog sorsa? Folytassam,mert érdekel titeket vagy hagyjam abba?Légyszíves komiba írjátok le mit gondoltok.Nem akarom húzni tovább az időt.Jó olvasást! 

Fanni xxx

Fanni 

Visszatekintés:

Fél perc múlva a két srác csupa tejszínhabos arccal tért vissza ami elég érdekesen nézett ki mi meg fetrengtünk a röhögéstől.

Annyira nevettünk,hogy már könnyeztem is. Olivér arcán gonosz mosoly jelent meg és lassan közelebb jött.

-Ha azt akarod csinálni amire gondolok akkor ne gyere közelebb!-fenyegettem meg.

-Miért mire  gondolsz?-mosolyodott el még gonoszabbul majd hozzám rohant és szorosan magához ölelt ezzel belém törölve a tejszínhabot.

-Na Patocska most féljél.-berohantam a konyhába és kihoztam két flakon tejszínhabot.Az egyiket odadobtam Ya Ounak így ketten támadtunk Olira.

-Na szép.Szövetkezel ellenem édes?!

-Miért is ne?!-mosolyogtam és szövetségesemmel egyszerre kezdtük Olivér képére fújni a tejszínhabot. Pár perc múlva a többiek is beszálltak a játékba. Az "okos" játékunknak köszönhetően negyed óra múlva a nappali úgy nézett ki mint a csatatér. Mindenki kifáradva,tiszta tejszínhabosan ült vagy feküdt a földön.

-Na most jön a kíméletlen része a dolognak.-törte meg a csendet Barbi. -Micsoda?-néztek rá a fiúk értetlenül.

-Fel kell ezt takarítani.-mindenki nagy sóhajok közepette felállt és  elindult papírtörlőért felmosóért és még ami a takarításhoz szükséges dolgokért. 1 óra kemény takarítás után a szobára rá se lehetett ismerni. Mindenhol rend és tisztaság volt és már mi is a tiszta ruhánkba ültünk le beszélgetni. Az este szokásosan telt. A lányokkal szendvicseket csináltunk amg a fiúk választottak valami filmet. A Tv-zés után elkezdtük tervezni a holnapi napunkat.

-Valamit ki kéne találni holnapra.-jelentette ki Sziki.

-Mire gondolsz?

-Menjünk el valahova.

-Mozi?-vetette fel Bence.

-Nekem nem nagyon van kedvem. -jelentettük ki egyszerre Ya Ouval és Barbival.

-Állatkert?-adta az újabb ötletet Oli.

-Nekem oké.

-És nekünk is.

-Oké akkor holnap állatkertbe megyünk.-adta ki a tervet Panna. Lassan mindenki kezdett álmosodni ezért elköszöntünk egymástól és elmentünk aludni. Másnap reggel kellemes illatok szálltak a levegőben mikor felébredtem. A kellemes illat a konyhából jött ahol Ya Ou és Barbi reggelit készítettek.

-Jó reggelt!Mi jót csináltok?-léptem mögéjük olyan halkan ahogy csak tudtam és sikerült is őket megijeszteni.

-Basszus Fanni a frászt hoztad ránk.-mérgelődött kedves barátnőm.

-Bocsi direkt volt.-mosolyogtam.-Mi lesz a reggeli?

-Rántotta.

Mire elkészült a reggeli a többiek is kikászálódtak az ágyból. A  rántotta isteni volt bár alig tudtunk belőle enni,mert Oli megette majdnem az összeset. Reggeli után összekészülődtünk és elindultunk az állatkertbe.  Útközben odajöttek hozzánk néhányan és kértek közös képet és autogramot. A rajongók még nem tudják,hogy együtt vagyunk Olival. Így mikor észrevettek engem is   kérdezősködtek  hogy ki vagyok és együtt vagyunk e Olival. Ezekre a kérdésekre nem igazán számított egyikünk se,ezért nem válaszoltunk rá csak mosolyogtunk majd folytattuk utunkat. Az állatkert egyszerűen meseszép volt főleg nekem,mert imádom az állatokat. Ami nálunk már megszokott volt,hogy a fiúk egész végig viccelődtek és együtt nevettünk. Olyan jó volt látni,hogy milyen összetartó csapattá sőt akár családdá kovácsolódtunk.  Éppen az oroszlánoknál voltam amikor két kar fonódott a derekam köré ezzel kizökkentve a gondolataimból.

-Min töröd a fejed?-puszilt bele a hajamba.

-Semmi különösön.-fordultam meg és egy puszit adtam a szájára és tovább mentünk. Délután volt már amikor Olivérnek megszólalt a telefonja. Köré gyűltünk és vártuk,hogy letegye a telefont. Mikor ez megtörtént egyszerre kérdeztünk rá.

-Ki volt az?

-Srácok be kell menünk a székházba sürgősen.

-Miért?-kérdeztem rá kíváncsian.

-Azt nem mondták, csak annyit,hogy minél előbb érjünk oda.

-Akkor fiúk menjetek,de majd hívjatok minket,hogy mi volt. -öleltük meg egyesével a fiúkat. Ők elindultak az egyik irányba mi pedig a másikba. Útközben azt latolgattuk miért hívták be a őket. Otthon megnéztünk pár filmet és beszélgettünk,aztán arra lettünk figyelmesek,hogy este kilenc óra és a fiúk még sehol.

-Szerintetek hol lehetnek ennyi ideig?-kezdett aggódni Barbi.

-Passz. De hívjuk fel őket és kiderül.

Először Barbi felhívta Ya Out majd én Olivért és így tovább,de persze mindegyik jómadárnak ki volt kapcsolva a telefonja. Találgatni kezdtük,hogy mit csinálhatnak,de amikor egyszerre megszólaltak a telefonjaink összerezzentünk. A képernyőn Oli neve jent meg amitől akaratom ellenére is mosolyognom kellett.

-Szia baba! Bocs hogy nem hívtunk titeket csak....-a telefonba hallani lehetett,hogy mosolyog,de nem értettem miért nem fejezte be a mondatot.

-Csak?-kérdeztem vissza.

-Mindegy nem lényeges.

-De Olivér én tudni akarom.

-Egyezzünk meg annyiba,hogy meglepetés.

-Rendben.-adtam be a derekam.-Egyszer úgyis el kell mondanod.

-Hamarabb,mint gondolnád. Ma ne várjatok minket mert nem hiszem,sőt biztos,hogy nem mostanában fogunk menni.Bocsi de mennem kell vissza. Jó éjt baba. Szeretlek.

-Én is. Szia.-köszöntem el majd bontottam a vonalat.

-Nektek se mondták meg,hogy mit csinálnak?-kérdeztük meg egymástól egyszerre mikor mindenki befejezte a telefonálást. Még pár óráig fent voltunk,majd elmentünk aludni. Felvettem Olivér egyik pólóját és éreztem azt a részegítő illatot ami megbabonáz. Lassan odacsoszogtam az ágyhoz és befeküdtem. Pár perc múlva elnyomott az álom.

Másnap reggel 11-ig aludtunk,de mikor felébredtünk a fiúkat nem találtuk sehol csak egy cetlit a hűtőn.

„Elmentünk. Délután gyertek el az élő showra!

ByTheWay”

Nagyon nem akart összeállni a kép. A délelőtt szokásosan telt. Este felé elkezdtünk készülődni és elmentünk az RTL székházba. Mivel kicsit elkéstünk ezért nem tudtunk már beszélni a fiúkkal. Elkezdődött az élő show és a tegnap esti Fókuszból mutattak egy jelenetet amiben Bozsek Márk visszavonul a versenytől. Ekkor összeállt minden. A lányokkal egymásra pillantottunk. Először a duettek voltak. Kiderült,hogy a fiúk Péterfy Lilivel duetteznek. Az egész show eszméletlen volt és az,hogy a fiúk visszakerültek a versenybe óriási nagy boldogsággal töltött el. Mikor vége lett rögtön a fiúkhoz siettünk és a nyakukba ugrottunk.Látszott rajtuk,hogy szegények alig állnak a lábukon és nagyon fáradtak. Hazamentünk és rögtön bedőltünk az ágyba és másnap délig fel se keltek a fiúk. A  lányokkal kitaláltuk,hogy sütünk valami sütit a srácoknak,de nem tudtuk eldönteni milyet. Mikor végre kitaláltuk,hogy egy egyszerű muffin lesz már fél 12 volt. Szerencsére az ebéd már kész volt így nem kellett sietni még azzal is.Kiosztottuk a feladatokat és neki láttunk a munkának. Én Pannával a tésztát csináltam míg a másik két leány a cukormázat.

Minden jól is ment amíg nem voltam olyan béna,hogy fél zacskó lisztet rá nem borítok.Ebből annyi származott,hogy kisebb lisztcsatát csináltunk a megmaradt lisztből. Mikor sajnálatos módon elfogyott, mindannyian csupa lisztesen folytattuk sütést,majd amíg a süti sült átöltöztünk. Pont megterítettünk amikor a fiúk kicsoszogtak a szobából.

-Jó reggelt. Mi ez a finom illat?-szagolt bele Oli a levegőbe.

-Csináltunk nektek muffint.-ez a mondat,mint egy varázsszó felébresztette a fiúkat és sietve az asztalhoz ültek.

-Valami isteni lett ez a süti.-kóstolt bele Ya Ou. Ebéd után a srácok elmentek próbára. Este sok sikert kívántunk nekik majd leültünk a szokott helyünkre.Elkezdődött a döntés.

-Aki már most megnyugodhat és biztosan itt lesz a következő héten-*hatásszünet*-a ByTheWay.-a srácok nagyon boldogok voltak és persze mi is. Alig bírtam kivárni,hogy vége legyen a shownak. Mikor vége lett a lányok elmentek a büféhez a fiúknak szendvicsért,én pedig az öltöző felé vettem az irányt. Benyitottam,de csak Oli volt ott egy száll boxerbe. Perverz mosoly jelent meg az arcán. Rögtön tudtam mire gondol,de hogy húzzam az agyát az alsó ajkamba haraptam. Közelebb lépett hozzám és lecsapott ajkaimra. Csókja szenvedélyes volt mégis gyengéd. Egy hirtelen mozdulattal lekapta rólam a pólót és az asztalra ültetett amikor nyílt az ajtó és Sziki lépett be rajta.

-Gyerekek ezt nem itt kéne.-nevette el magát. Én közben gyorsan magamra kaptam a földön  heverő pólóm. Elvett az egyik asztalról egy üveg ásványvizet és az ajtó felé indult. -Nem is zavarok tovább. Jó szórakozást!-nevette el magát megint és becsukta maga mögött az ajtót. Olivér morgott valamit az orra alatt,de nem igazén értettem.

-Olyan jól tud Sziki is időzíteni.-nevettem el magam. Láttam,hogy Oli kicsit elszontyolodott amiért megzavartak minket,ezért közelebb léptem hozzá és ujjamat végig húztam a mellkasán.-Otthon majd folytatjuk.-súgtam a fülébe csábítóan.Rögtön jobb kedvre derült és felöltözött. Összekulcsoltuk az ujjainkat és elindultunk a büfé felé,de útközben összefutottunk a többiekkel.

-Sziki mesélt a kis akciótokról-vigyorgott perverzen Ya Ou. Olival nem mondtunk semmit csak mosolyogtunk és alig vártuk,hogy otthon legyünk. A többieknek más programjuk volt ,így kettesben maradtunk Olival. Még be se léptünk az ajtón,de máris lecsapott ajkaimra és lassan a szobánk felé vettük az irányt. Csodálatos és felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt.

Olivér

Délben hazajött az egész család.Lehet,hogy nem kellett volna,de elmondtam Balázsnak  a történteket.

-Honnan tudta meg,hogy itt vagytok?És egyáltalán,hogy került ide?

-Fogalmam sincs.Beszéltek és ennyi.Azért kíváncsi vagyok mit akar még.

Ebéd közben Fanni bejelentette,hogy visszamegyünk Pestre.Balázs elszólta magát emiatt persze rögtön leesett neki,hogy én mondtam el.Amennyire csak tudtam próbáltam lecsúszni a székről.Egyre csak emelkedett a hangerő a "beszélgetésben",majd Fanni felpattant és a szobájába rohant amilyen gyorsan csak tudott.Én rögtön utána futottam,de az orromra csapta az ajtót.Benyitottam,Ő a párnába temette a fejét,de amint meghallotta,hogy bejövök nekem esett és leordította a fejemet valamilyen szinten jogosan. Megbeszéltünk mindent.Ő lement és gondolom megbeszélte ezt a szüleivel,én bekapcsoltam a TV-t,de a közvetkező pillanatban már le csukódott a szemem és elaludtam.Mikor felébredtem, keresni kezdtem magam mellett Fannit,de nem találtam, így lassan és kómásan elindultam le a földszintre, ahonnan nevetés szűrődött ki. Lent Ricsivel és a barátnőjével beszélgetett,én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe.Egy óra múlva menniük kellett.Elköszöntünk tőlük,de amikor Ricsi megpuszilta a homlokát azt mondta:"Örülök,hogy újra a régi vagy"

Ezt nem nagyon értettem,ezért mikor a szerelmespár elment rákérdeztem.Látszott rajta,hogy nem akar róla beszélni,de nekem rosszul esett,hogy nem akarja elmondani.Végül addig piszkáltam, amíg sikerült kiszednem belőle. Kiderült,hogy azért nem akarta elmondani,mert félt,hogy elítélem,de szerintem ez hülyeség,mert nekem úgy tökéletes,ahogy van.Megnéztük egy filmet,majd összepakoltunk,majd Fanni csinált egy  isteni vacsorát. Lefeküdtünk aludni,de nekem nem jött álom a szememre.Nem hagyott nyugodni,hogy mit akarhat még mindig Adam Fannitól.Bárhogy törtem a fejem, nem akart összeállni a dolog.Azzal az elhatározással aludtam el,hogy nem hagyom,hogy bántsa vagy fájdalmat okozzon szerelmemnek.

Másnap reggel nagyon korán keltem,de nem akartam senkit felébreszteni,ezért inkább a szobában maradtam és gondolkoztam a tegnap történteken.Fél óra múlva szerelmem mocorogni kezdett, majd pár perc múlva kinyitotta gyönyörű íriszeit. Felöltöztünk és a holmijainkkal a kezünkben elindultunk lefelé,ahol már a családja várt minket a reggelivel.Sajnos a reggeli után jött a búcsúzkodás,majd az indulás.Hazavezető út csendben telt egy darabig,de amikor már elkezdett zavarni megszólaltam.

-Az Adam-es ügyön kívül azért jól érezted magad?-pillantottam rá.

-Igen és nagyon köszi,hogy elhoztál.

Otthon a srácokkal kisebb tejszínhab csatát vívtunk,majd jött a dolog legrosszabb része a takarítás.Az este átlagos volt.Megnéztünk egy filmet,majd tervezni kezdtük a holnapot.Az ötletemnek hála, arra az elhatározásra jutottunk,hogy állatkertbe megyünk.

Másnap reggel csodálatos illat kavargott az egész lakásban.Rögtön tudtam,hogy köze van a kajához,ezért gyorsan kiugrottam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt.A konyhában Ya Ou,Barbi készítette a reggelit,Fanni pedig terített.Pár másodperc múlva a többiek is megjelentek így neki állhattunk a reggelinek.

-Olivér azért nekünk is hagyjál.-nevetett barátnőm.

Reggeli után összekészülődtünk és elindultunk.Útközben összefutottunk néhány rajongóval.A lányok kicsit félre álltak, míg mi fotózkodtunk és autogramot osztogattunk.Az egyik lány a fülembe súgta.

-Ő a barátnőd?

Nem válaszoltam rá semmit, csak mosolyogtam.Folytattuk utunkat,majd megérkeztünk.Fanni épp az oroszlánoknál állt, amikor mögé lopakodtam és hátulról átöleltem.Délután megszólalt a telefon. Az RTL székházból hívtak,hogy be kell menünk sürgősen. Nem értettem,hogy minek,de majd úgyis megtudjuk. Elköszöntünk a lányoktól és elindultunk. Ott a portán elmondták,hogy hova menjünk.Bementünk a helyiségbe ahol Márk gondterhelt arca fogadott minket.

-Szia!-köszöntünk neki.

-Sziasztok srácok!Az a helyzet,hogy sok gondolkozás után arra jutottam,hogy kilépek a versenyből, így a szerkesztőség úgy döntött,hogy ti folytathatjátok a versenyt.-szerintem abban a pillanatban egyikünk sem tudta felfogni, mit is mondott.A gondolatok össze-vissza kavarogtak a fejembe.Tartottam attól,hogy a következő pillanatban felébredek és az egész csak egy álom,de nem így történt.Rögtön próbáltunk.Fél 10     felé egy kis szünetet tartottunk.

-Hívjuk fel a lányokat. Biztos már nagyon aggódnak.

-De ami itt történik, arról egy szót se ! Legyen meglepetés.-adta az ötletet Sziki.

Mindenki elvonult valahova és telefonált. Annyira izgatott voltam emiatt az egész miatt,hogy majdnem elszóltam magam. Miután mindenki lerakta, folytatódott tovább a kemény munka.Másnap is kimerítően dolgoztunk,de energiával töltött minket fel az,hogy újra versenyben lehetünk.Elkezdődött az élő show és mi leszünk a következők.Jobban izgultam,mint eddig bármikor fellépés előtt,de ezzel szerintem nem voltam egyedül.Nagyon jó érzés volt újra a színpadon állni és énekelni egy közönségnek, akik szeretik azt amit csinálunk.